Oldal 247 [247]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 87
is a sallangos csiingék s mas honfoglaláskori jellegü ékszerek xIII—xiv. századbeli
ékszerekkel együtt fordulnak elő s épen azért minden olyan esetben, hol a sallangos
csüngőt nem lovas sirban találták, ellenben a többi mellékletek közt a hajgyürü vagy
halántékgyürü is előfordul, valószinübbnek tartom, hogy a lelet az Árpádházi királyok,
nem pedig a honfoglalás korából való. A tag-i-bosztani sziklaképen II. Koszru (591—628)
perzsa király egész ruhája, úgy hosszú dolmányszerü felöltője, mint gatyája vagy sala¬
várija tele van ilyen sallangos csüngőkkel. A mi képes emlékeinken nem találjuk nyo¬
mát, hogy a ruhán mikép alkalmazták, sirleleteinknél pedig, mint föntebb az 51-ik
lapon már említettük, csupán a kecskemétinél figyelte meg Kada Elek a csüngők fek¬
vését. Úgy látszik különben, hogy nálunk csupán a ruha szegélyén voltak csüngők, nagyon
valószínünek tartom ugyanis, hogy az ebersbergi krónika csengetyüi alatt ezeket a sal¬
langos csüngőket kell érteni s a xi. századbeli krónikairó a saját korabeli magyarok
viseletmódjáról vette a képet, midőn azt irja, hogy az augsburgi ütközetben elesett
magyarok nyakáról leszedték az arany torgueseket vagyis a leletekből ismert csavaros
nyakpereczeket, és ruháik széleiről a lecsüngő arany csengetyücskéket."
A karpereczról már a scythákat és indusokat ábrázoló velenczei képek s a pécsi
domborművek tárgyalásánál megjegyeztük, hogy nem csak a kézcsuklónál, hanem a felső
karon is viselték s úgy látszik, erre vezethető vissza, hogy vannak lapos testü szélesebb
lemezü, meg négyélü vagy hengerded, sima vagy csavaros sodronyból készült karpere¬
czek. A leletekben, Árpádkoriakban úgy, mint későbbiekben egymás mellett fordulnak
elő s mindegyik változat meg volt a honfoglalás korában is. A lapos testü, részint bronz,
részint ezüst karpereczek (24. tábla 2.) igen gyakran bevert karikákkal vannak diszítve.
III. Béla sirjában is találtak a csontváz jobb karján ilyen széles lemezü s egészen egy¬
szerü karpereczet rossz ezüstből. A milyen egyszerü ez, ép oly díszes a nagyváradi szin¬
tén széles lemezü arany karperecz (24. t. 32.), melyről az a vélemény, hogy Mária király,
Nagy Lajos leánya sirjából s így az Anjouk korából való. Hampel Józsefnek a magyar
ötvösség fejlődéséről irt tanulmányai után azonban tudjuk, hogy a bőrtűs munka, mely
e karpereczet jellemzi, egész a X—xXI. századig visszavezethető, a karperecz stilje egyéb¬
ként is elüt a xiv. század ékszereitől, ellenben analogiája feltalálható a Kaukázusban s a
széles lemez egészen az Árpádkori divatra vall, a mely időszakból a karperecz filigrános
és gömböcsös nagyobb s rozettás kisebb gombjai a dettai ékszerek közt is előfordulnak.
Mindez azt mutatja, hogy a nagyváradi karperecz, mely tulajdonkép egy több magyar¬
országi példányból ismeretes tipusnak felel meg, az Árpádkor ékszerei közé. tartozik.
Az ezen időbeli karpereczek másik csoportjánál, a hengerded sodronyból készült kar¬
pereczeknél kigyófejes végük a legjellemzébb, ezek természetesen nyilt végüek, de a
zárt karpereczeknél is előfordul néha, hogy egymás felé néző kigyófejjel vannak ellátva,
ilyen péld. a szabolcsmegyei kárászi Imre korabeli, vagy a hódmezővásárhely-erzsébet¬
pusztai XIII. századbeli temetőben talált ezüst karperecz,(9)
Karperecz.