Stranica 246 [246]
OCR
Hajgyürü. Nyakperecz. Sallangos csüngő. 86 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. szelei (Béla vezér), a XI. század végéről a szabolcsmegyei karászi (Sz. István, melet Sz. László), aradmegyei földvári (I. Béla, Sz. László) és biharudvari (Salamon, Sz. Lees, a XII. század első feléből az orosházi (Sz. László, II. Istvan), a XII. század derek a szécsényi (I. Endre és II. Béla) s fejérmegyei both pusztai (II. Istvan ús ih Béla), a XII. század végéről a pestmegyei balotai (Komnenos Janos vagy Weare CSÉSZÉT aranya 1118—1180), győri (IV. István-féle rézérem) és rákospalotai (Szent László, III. Ede, Imre s a XIII. századból a szabad-battyán-somlóhegyi (III. és IV. Béla), Hódmezővásárhely határából az erzsébeti (III. István és frisachi), szóllősi (III. Bela és II. Endre) és pósahalmi (II. Endre), h.-szoboszlói (frisachi) és karczagi (frisachi) lelet. Van aztán több hasonló jellegü sirlelet érem nélkül, minő az esztergomi, félegyház-pákai és kisszállási, salamoni (Ung m.), kabai (Hajdu m.), letenyei (Zala m.), dettai (Temes megye), horgosi, váczvidéki, hajduböszörményi, pusztakovácsi (Bihar m.) sat., melyeket a bennük lelt tárgyak és a temetkezési mód szorosan a föntebbiekhez csatolnak s elválasztanak a honfoglaláskoriaktól. (27 E különböző leletek legjellemzőbb része a honfoglaláskori leleteknél már eléggé ismertetett hajkarika vagy halántékgyürü, a nyakperecz és a sallangos cstingddisz. A hajgyiirii (24. t. 8.) mint említettük, a honfoglalás korában csak kivételesen fordul elő, de nincs olyan Árpádkori temető, hot — ha mást nem is — hajgyürüt kisebbnagyobb számmal különböző nagyságban ne találnának. Divatja tartott egész a XIV. századig, Karczagon XIII—xIv. századbeli frizatikus érmekkel fordult elő, a legtöbb bronzból készült, de elég jelentékeny számmal van rosz ezüstből is, az esztergomi, tokaji, kecskemét-szentkirályi és szabadbattyáni leletekben pedig arany hajgyürük is vannak. A három fonatban leeresztett csimbókot foglalták vele össze; alkalmazásának módja kitünik az ú. n. felső indiaiakot ábrázoló velenczei XII. századbeli mozaik képből. (240. 6 7 A nyakpereczet rendesen két bronz vagy ritkán ezüst sodronyból fonták össze (ív. 6. 16. t. 28.) s két vége kampós végü him- és karikás nőstény kapocscsal volt ellátva, a balotai 1200 körüli leletben levő nyakperecz (24. t. 1.) összecsavart ezüst lemezből készült; eredeti magyar neve alighanem reczés volt, a beszterczei és schlagli szójegyzék legalább a torguest «rezes»-nek vagy «rez»-nek fordítja, a mit aligha lehet «réz»-nek olvasni. A sallangos csüngőkról (10. t. 15, 16. tábla 4., 6., 13.) részletesen szóltunk a honfoglalas koránál ; ez a tag-i-bosztani sziklakép tanusága szerint kétségtelenül Szasszanidakori ruhadiszítmény az Arpádok alatt is divatban volt, a mire kétségtelen bizonyítékul szolgálnak az |. Béla és Sz. László érmeivel datált földvári (Arad m.) temető leletei, valamint a győri ne iovony ous ye n. ujszallasi Arpadkori temető egyik sirja, melyben 7 drb. honfoglellásikor kerek SN és egy sallangos cstingével együtt az ismert IV. István-féle (vagy mint előbb hitték, IV. Béla-féle) rézérmet találták, A dettai (Temes m.) leletben
