Stranica 246 [246]
Hajgyürü.
Nyakperecz.
Sallangos csüngő.
86 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
szelei (Béla vezér), a XI. század végéről a szabolcsmegyei karászi (Sz. István, melet
Sz. László), aradmegyei földvári (I. Béla, Sz. László) és biharudvari (Salamon, Sz. Lees,
a XII. század első feléből az orosházi (Sz. László, II. Istvan), a XII. század derek a
szécsényi (I. Endre és II. Béla) s fejérmegyei both pusztai (II. Istvan ús ih Béla), a
XII. század végéről a pestmegyei balotai (Komnenos Janos vagy Weare CSÉSZÉT aranya
1118—1180), győri (IV. István-féle rézérem) és rákospalotai (Szent László, III. Ede, Imre
s a XIII. századból a szabad-battyán-somlóhegyi (III. és IV. Béla), Hódmezővásárhely
határából az erzsébeti (III. István és frisachi), szóllősi (III. Bela és II. Endre) és pósa¬
halmi (II. Endre), h.-szoboszlói (frisachi) és karczagi (frisachi) lelet. Van aztán több
hasonló jellegü sirlelet érem nélkül, minő az esztergomi, félegyház-pákai és kisszállási,
salamoni (Ung m.), kabai (Hajdu m.), letenyei (Zala m.), dettai (Temes megye), horgosi,
váczvidéki, hajduböszörményi, pusztakovácsi (Bihar m.) sat., melyeket a bennük lelt
tárgyak és a temetkezési mód szorosan a föntebbiekhez csatolnak s elválasztanak a
honfoglaláskoriaktól. (27
E különböző leletek legjellemzőbb része a honfoglaláskori leleteknél már eléggé
ismertetett hajkarika vagy halántékgyürü, a nyakperecz és a sallangos cstingddisz.
A hajgyiirii (24. t. 8.) mint említettük, a honfoglalás korában csak kivételesen fordul
elő, de nincs olyan Árpádkori temető, hot — ha mást nem is — hajgyürüt kisebb¬
nagyobb számmal különböző nagyságban ne találnának. Divatja tartott egész a XIV.
századig, Karczagon XIII—xIv. századbeli frizatikus érmekkel fordult elő, a legtöbb
bronzból készült, de elég jelentékeny számmal van rosz ezüstből is, az esztergomi,
tokaji, kecskemét-szentkirályi és szabadbattyáni leletekben pedig arany hajgyürük is
vannak. A három fonatban leeresztett csimbókot foglalták vele össze; alkalmazásának
módja kitünik az ú. n. felső indiaiakot ábrázoló velenczei XII. századbeli mozaik képből.
(240. 6 7
A nyakpereczet rendesen két bronz vagy ritkán ezüst sodronyból fonták össze
(ív. 6. 16. t. 28.) s két vége kampós végü him- és karikás nőstény kapocscsal volt
ellátva, a balotai 1200 körüli leletben levő nyakperecz (24. t. 1.) összecsavart ezüst
lemezből készült; eredeti magyar neve alighanem reczés volt, a beszterczei és schlagli
szójegyzék legalább a torguest «rezes»-nek vagy «rez»-nek fordítja, a mit aligha lehet
«réz»-nek olvasni.
A sallangos csüngőkról (10. t. 15, 16. tábla 4., 6., 13.) részletesen szóltunk a honfog¬
lalas koránál ; ez a tag-i-bosztani sziklakép tanusága szerint kétségtelenül Szasszanidakori
ruhadiszítmény az Arpádok alatt is divatban volt, a mire kétségtelen bizonyítékul szolgál¬
nak az |. Béla és Sz. László érmeivel datált földvári (Arad m.) temető leletei, valamint a
győri ne iovony ous ye n. ujszallasi Arpadkori temető egyik sirja, melyben 7 drb. hon¬
foglellásikor kerek SN és egy sallangos cstingével együtt az ismert IV. István-féle
(vagy mint előbb hitték, IV. Béla-féle) rézérmet találták, A dettai (Temes m.) leletben