Page 244 [244]
Fényüzés az
Diszítésmód.
a A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
ha nem is épen a honfoglalas
Itozatos jeleneteket tün¬
alakok, aztán orosz¬
Ha talán nem is
(16. t. 1.), mely kétségkívül az Arpadkorszak legelejérdl,
korából való. A rajta levő domborműves faragványok igen vá
tetnek föl; vannak rajta harczoló, vadászó, zenélő és gimnasztikáló
lánok, sasok, különböző csodaállatok, mint griffek és kentaurok.
egyenesen keletről, mindenesetre Byzanczból s nem nyugotról került hozzánk.
A fényüzést, ragyogó pompát árpádkori őseink ép úgy kedvelték, mint a hogy
ismeretesek voltak arról ivadékaik is. Ruházatuk, mint a pécsi domborművek (19. 3—5,
17, 20— 26) vagy II. Endre cividalei képe (VI. 13.) tanusítják, pazarul el volt látva gyön¬
gyökkel, ékkövekkel s mint a Reimchronikból már tudjuk, hajukba és szakálukba is
gyöngyöket, ékköveket fontak. A királyok, sőt előkelőbb urak halántékáról byzanczi
szokás szerint zsinórra fűzött gyöngyök, arany lánczocskák csungtek; így látjuk a koro¬
nán, így mondja IV. Béláról a Reimchronik s ezt látjuk a XII. századbeli Janus ispán¬
nak a jászkunszolnok-megyei besenszögi határban lelt arany gyürüjén levő képén is.
XIII. századbeli oklevelek szintén tesznek említést gyöngyökkel ékített ruhákról, így pel¬
dául a IV. Béla korabeli Bezter fia Demeter neje szól a végrendeletében gyöngyös
főkötőjéről (vitta de gemmis) és gyöngyös és aranyos fátyoláról (populum quod fatyl
vocatur de gemmis et auro) A ruhára, mint már említettük, a színhatás emelése végett
a mell irányában, a nyaknál és a karokon más szinű szövetet varrtak fel; megvolt ez a
szokás a byzancziaknál, bolgároknál és oroszoknál is; Boncz Ödön úgy vélekedik, hogy
tulajdonképeni eredetét aligha Byzanczban, hanem a keleti népeknél kell keresni. A Aim¬
zés, arany fonállal készült varrottas a középkor régebbi századaiban a byzancziak és
arabok titka volt s a nyugotiak tőlük szerezték be a himzett selyem szöveteket. Később
125)
különösen a benczés és cistercita kolostorokban foglalkoztak himzéssel. Nálunk mind¬
járt a x1. század elejéről maradtak emlékei; Sz. István a görög apáczák veszprémvölgyi
zárdáját, mely mint Kálmán király megerősítő adomány-leveléből tudjuk, csaknem egy
századig vagy talán tovább is működött, nyilván abból a czélbol állította föl, hogy az
udvar és az előkelők ebbeli szükségleteit kielégítsék s midőn később III. Béla betelepi¬
tette a cistercitákat, valószínű, hogy a himzésben való jártasságukat is szem előtt tartotta.
A görög apáczák munkálkodása nem is maradt eredmény nélkül. Ha nincs is rá egye¬
nes adatunk, de kétséget sem szenved, hogy az ő közreműködésükkel készítette Gizela
királyné a koronázási palástot szederjes-szinű byzanczi selyem-szövetből, gazdag arany¬
és selyemhimzéssel, valamint az ő munkájuk lehet az a bécsi kapuczinusok birtokában
levő s kétségtelenül xI. századbeli dús arany himzésü selyem erszény és könnyü sapka
is, melyet a hagyomány szintén Sz. István nevével hoz kapcsolatba. A benczések első
kisérletei IZÉ tartozhatik a koronázási palástnak a pannonhalmi apátság tulajdonát
képező régi meena fátyolszerü selyemszövetből; az újabb vizsgálatok szerint semmi¬
esetre sem lehet mintája a koronázási palástnak, mint sok ideig hitték, hanem későbbi
utánzása. Ha az itt említett emléktárgyakról bizonyos vagy legalább is valószinü, hogy
gy leg alószinü, hos