Page 238 [238]
Lobogós kopja.
Lándsa.
Nyil.
8 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
A xul. században a szablya is meghosszabbodott, mint a Ket tinddi ae re t.
31—32.) tapasztaljuk. Alakja is inkább a népvándorláskori, mint a hon 98 ű askori tipus¬
k at és keresztvas egyenes, mint a nyugoti kardoknál, de a mar¬
lenben a közepén kissé kiszélesedő kereszt¬
(Yo 6 23" tabla.
hoz hasonló; a markol
kolatgombot most még nem találjuk meg, el ;
vas nagyon egyezik a régebbi nyugoti kardok keresztvasával.
NS, Biro) ae So ee
A zászlós kopják alakja Eurépaszerte egyforma volt, hol sr a magyar, ‘ce
a normann befolyás honosította meg. Árpádkori alakját a XIII. századbeli lovas pect
teken látjuk, V. Istvan pecsétjén (22. t. 5.) ugyanolyan, mint a minőt a X—XI. szazad¬
beli byzanczi evangeliarium lovasai (17. t. 6—7.) viselnek, csak a zászló hosszabb, de
ép úgy, mint ezeknél fecskefarku szalagokban végződik; hasonló kopjákat találunk a
novgorodi Mariaképen is (21. tabla.) A kopjavas Laszlo somogyi ispan 1236-ki pecsétjén
szakálas (V. 6. VIII. 2.); a leletekben gyakran előfordul. (28. 1.) A zászlós kopja azonban
az előkelőbb harczosokat, csapatvezéreket, hadnagyokat illette meg ; a közharczosok csak
régebben a nyilon kivül könnyü hajító gerelylyel voltak felfegyverkezve. Az Arpadok
alatt ezt a nyugoti szabásu nehezebb lándsa mindinkább kiszorította, melynek vasa
nemcsak a nagyobb nyilhoz hasonló gerelyénél, hanem a kopja vasánál is nagyobb és
súlyosabb volt s a kopjától abban is különbözött, hogy nyelére nem volt lobogó
erősítve s nemcsak a lovasság fegyvere volt, hanem a nyugotiak módjára az Árpádok
alatt, különösen a XIII. században szokásban volt a gyalog harczosokat is felfegyverezni
nehéz landsaval.™)
A legfőbb fegyver azonban mindig a nyil maradt; Kun László korában Német¬
újvári Iván az osztrákokat segítő nehéz fegyverzetü sváb lovagokat ép úgy nyillövé¬
sekkel teszi tönkre, mint elődeiket a vezérek idejebeli magyarok. A nemzet nagy töme¬
gét csak igen kis mértékben érintették azok az idegenszerűségek, a mik az előkelőb¬
beknél jöttek divatba. Megmaradt a régi hagyományos hadviselési mód mellett, külö¬
nösen hogy a tatárpusztítás alatt keservesen tapasztalta, hogy a nehéz fegyverzet mit
sem használt a tatárok nyilai ellen, sőt ellenkezőleg gátolta a szabad mozgásban. Ugrin
érsek nehéz lovasait ismét fölváltották a régi módi könnyü lovasok, kiken «alig volt
más, mint az ing» vagy — mint a XIv. század derekán irja egy olasz — a pánczélt
helyettesítő bőrködmen s nyilván már ezen időtájban kezd nagyobb körben elterjedni
a délvidéki kun-kabar eredetü egykori várjobbágyság régi nemzeti neve, a «kozar» vagy
dialektusi eltéréssel chuszár , mely a régi magyar lovas harczosok hagyományait ae
úgy látszik — legjobban fentartotta. A sváb lovagok is abban a hitben volt
évtizeddel előbb a magyarok, hogy Németújvári Iv
őket nehéz fegyverzetük és mint megszokták,
kopja, ló mellett lós sorakoztak, mint az egy.
figyelmeztették őket a magyar !
ak, mint négy
án lovasainak nyilai ellen megvédi
sűrűn egymás mellett «kopja mellett
koru német versiró mondja ; hasztalan
narczmóddal ismerős osztrák és stiriai lovagok, hogy «a