Stranica 236 [236]
Hadi viselet és
fegyverek az
Árpádok korá¬
ban.
ie A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
foglalva. Az oklevelek, minők Bors ispán (1231) és Bezter fia Demeter Loe ee
végrendelete, a női viselet darabjai közt említik : a palliumot, vagy palástot, az ém a feke e,
e a skarlátból készült s vadmacskabőrrel szegé¬
vagy kékszinű prémes menteféle clamist, ae ae intén See
lyezett supertunicalet, vagy felső tunikát s a hasonlokep ose a a
tunikát, melyből a régebbi ingforma ruha helyett már a XIII. SZÉT első megyedlébem
a későbbi hosszú és újjnélküli szoknya (szlávoknál: sukna, németeknél: suckenie, sukni)
kezdett kifejlődni; továbbá említik a bársonynyal bélelt subatéle bőr Pela a
férfiak hadi felöltőjéhez hasonlítható újjnélküli bibor bumbachiat, az aranyozott gyöngyös
főkötőt vagy vittdt, a szintén aranyos és gyöngyös pártát (aurifrigium) és fátyolt
(peplum, populum) és az aranyozott ezüst párta-óvet (cingulum de aurifrigio).699) ;
Az Árpádkori hadi viseletról nehány xii. századbeli lovas pecsétet leszámítva, a
fenmaradt fegyverek szolgáltatnak felvilágosítást. 7
Itt is, mint a ruházatnál, általánosságban megjegyezhetjük, hogy mig az előkelőb¬
beknél a külföldi lovagok divatba hozták a nyugoti fegyvereket és hadi viseletet, a
nemzet zöme, a várjobbágyság megmaradt a régi hagyományoknál.
Tudjuk a tatárjárás idejéből, Ugrin kalocsai érsek esetéből, hogy a XIII. század
első felében a nehezebb nyugoti fegyverzet nálunk is mindinkább divatba jött. Mig a
XII. században, mint a velenczei ú. n. indusok (20. t. 7.) vagy a novgorodi csudatevő
Szűz Mária (21. t. 1, 2.) képén látjuk, a ruhára varrt érczpikkelyekből álló vértezet csak
a czombig ért, föléje rövid mentét öltve, a xm. században már szokásban volt a nyu¬
goti lovagok módjára teljes vasöltözéket vagyis mint egy oklevélben olvassuk: «arma
Sueuica», viselni, a mi azonban ezen időben még sohasem volt vas sinekből álló pánczél,
a mi csak a XIV. század második felében kezd feltünni, hanem vagy halpikkely-alaku
vagy nmégyszögüre vagdalt apró lemezkéket varrtak a ruhára (22. t. 8.), vagy pedig a
keresztes háboruk óta a sodronykarikákból összefont régi keleti vértezet nyert mind¬
nagyobb elterjedést. A legfőbb különbség a keleti és nyugoti vértezet között abban rej¬
lett, hogy a keletiek a test alsó részének védelmére nem gondoltak, mig a nyugoti
lovagoknál a nadrág is sodronykarikás vagy érezpikkelyes vértezetből állt. Az ilyen vér¬
tezetet csak a vagyonosabbak szerezhették meg; egy Ivachin nevű Dunántuli nemes
1199-ben végrendeletileg a veszprémi káptalannak hagyja sisakját, sodrony vértezetét a
nadrággal együtt (galeam et loricam cum caligis), hogy annak fejében érte misét tart¬
sanak. A vértezet fölé térdig érő, alján hasított bő és újjnélküli selyem- vagy vászon¬
eS Oke cas ee. t 5, 8), mint Benedek bán r221-ki s [László somogyi ispán 1236-ki
Passion EME, melyet a németek Wambeisnak, a franczidk gambisonnak neveztek,
pecan pedig bambusium néven találjuk. A németeknél előfordul kursit néven
aor nert 2 Zigmond Soto Sonam Est at hod
mint hadi öltözetet, nem a cities ő ee Ee) vo elyet
5 a emcees, Manem a fegyverek közt említenek el