Stranica 234 [234]
Főuri viselet a
XIII. században.
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
feltüntetve, mint a nyugoti fejedelmek; alig
a a nemzeti szokásoktól, sokkal valószinübb,
a királyi pecséteken, melyeket nyil¬
edelmi viselet, a «typus matestatis,
században Európaszerte
Wat
fodros vagy hullámos hosszú hajjal vannak
hihető, hogy teljesen el lettek volna zárkózv
a mire már egy párszor föntebb is utaltunk, hogy :
yan valami olasz vagy mas idegen véső készített, a fej
lőállítva, a milyennek azt a XIII.
a nemzeti eltéréseket, ellenkezőleg az egyforma¬
dig sikerült nekik. Az alsóbb néposztálynál, vár¬
tanusága szerint (20. t. 10.)
egész konvencionalisan van e
ismerték s nemhogy feltüntették volna
ságra törekedtek. Szerencsére, nem min :
jobbágyságnál, királyi vadászoknál sat. a bényi oszlopfe}
a szakál borotválása volt szokásban." ; oe 2
Az előkelő osztály viseletére nézve igen becses adatokat találunk a mér fone is
azad vége felé készült stiriai Reimchronikban. A biborból készült és
említett s a XIII. sz ;
bélelt felöltő magas gallérral volt ellátva, mely nyest
szürke vagy tarka hermelinnel
prémből állt és sokfélekép volt diszítve, úgy latszik tehát, hogy a gallért ekkor már
felhajtva hordták, a mire különben már vagy félszázaddal előbb is találunk példát a
bényi egyház egyik oszlopfején ábrázolt vadászok térdig érő felöltőjén (20. tábla, 10.) ;
szintén felálló gallérral van ellátva a velenczei Sz. Márk-templom «Ongari» feliratu
oszlopfején egy magas süvegü, bajuszos, szakállas és vállatverő hosszú haju ferfi-mell¬
kép ruházata (20. t. 11.). A felöltő szűk volt s alóla kilátszott a fehér bő ing, tehát
nyilván olyanforma volt, mint a minő felöltő látható a novgorodi csudatevő Szűz
Mária képén (20. tábla), a mi e viseletmódnak egész Kelet-Európaszerte divatozó voltára
mutat; ugyanilyen viseletet tüntet föl a hainburgi ú. n. Attila-szobor is (19. tábla, 9.),
csakhogy itt a részletek már elmosódnak s legfölebb annyi állapítható meg, hogy a
felöltő a czombig ért s átmenetül szolgál ahhoz a Nagy Lajos korabeli viseletmódhoz,
a minőt Sz. Simeon zárai ezüst koporsójának domborművein látunk, a mit jellemez a
hosszában futó sáv vagy levarrás által előállított redőzet. Az oklevelekben az újjnélküli
felöltó neve garnacia, így p. László esztergomi prépost említi 1277-ki végrendeletében
nyestbőrrel szegélyezett garnaciajat; a szoknya — vagy ing — forma tunika részint újjas,
részint újjnélküli volt és szintén ellátták vadbőrből készült prémmel és béléssel, valamint
a rövid menteszerű clamist is, mig a palliumnál (palást) ez hiányzott. A süveg, vagy mint a
Reimchronik nevezi, magyaros kalap, melynek alakja a föntebb ismertetett cividalei
codex szerint a XIII. század kezdetétől fogva két századon át fenmaradt, pávatollakkal,
az előkelőbb uraknál ezüst gombokkal volt diszítve. A pávatoll Huszka J. szerint a hon¬
pee eo ekszerek stilizalasara is nagy befolyást gyakorolt s diszítésül való felhasz¬
nálása Joe gical az ősi hagyományos izlésben gyökerezik; süvegdíszül hamarább
a ee ae sl ae oe sesőbb szintén Szemet S egy¬
bles napjainlls ok ee sy i a ney ae oo ee a EGYET népviseletben
is £ adt, hogy a p mellé pavatollat tűznek.(197)