Oldal 229 [229]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 69
akkor kerülhetett, a mikor IV. Béla halála után leánya Anna, a testvére, V. István király
elől, kivel már előbb ellenséges viszonyban élt, vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz
menekült s ez alkalommal a magyar királyi ház kincseit is magával vitte. V. István
visszakövetelte Ottokártól a kincseket, háboru is volt e miatt köztük. Sz. István kardja
azonban nem került vissza többé Magyarországba vagy ha ezuttal még haza került is,
II. Venczel 1305-ben fiával az ifjú Venczel magyar királylyal, a koronával s más elrab¬
lott kincsekkel együtt ismét elvitte. Egy ideig a cseh királyi ház kincsei közt őrizhették,
a Sz. Vitus-templom 1354-ki leltárában még nem említik meg, 33 évvel később azon¬
ban, mint említettük, már ott volt.)
Egy másik ilyen hagyományos királyi kard már a x1. században külföldre került.
Ez az aschaffenburgi Lambert által említett Aztila-kard, melyet Salamon a bajor herczeg¬
nek ajándékozott, a mivel nagyon magára vonta a magyarok haragját. Ez az Attilának
tulajdonított, tehát föltehetőleg keleti tipusu vagyis régi német elnevezés szerint chunn
kard, (gladius Huniscus) aligha lesz más, mint a római-német császári klenodiumok
közt azon szablya (11. t. 1.), melyről az utóbbi századokban az a hit volt elterjedve,
hogy Harun al-Rasid khalifa (786—809) küldte Nagy Károly császárnak, de mint az
utóbbi vizsgálatok kiderítették, a szablya későbbi ezen kornál, sok tekintetben hasonló
úgy idomát, mint diszítésmódját tekintve a honfoglaláskori magyar szablyákhoz (11. t.
2
5.) s kétségkívül azon fegyverek közé tartozik, melyeket a Szamanidakori turkesztani
hires fegyverkovácsok készítettek, diszítésében tehát az arab befolyás sokkal erősebb
nyomokat hagyott, mint a Szasszanidakori izlés hagyományait követő honfoglaláskori
kardok virágornamentikájában (11. t. 7—8). Ez a Ix—x. században is megmaradt a
VII—vIII. századbeli alapon, a midőn t. i. a magyarság mindinkább kiválva a keleti környe¬
zetből, a keleti kulturhatások újabb áramlatait is fokozatosan gyöngülő mértékben érezte.
Igy magyarázható, hogy a honfoglaláskori kardok és a Nagy Károly-féle szablya : közt
két-három századbeli időkülönbség látszik, pedig hihetőleg egy időből valók, csakhogy
amazok magyar, emez turkesztáni fegyverkovácsok munkái A x. század első felében a
magyarság és Turkesztan közt volt még némi összeköttetés, bizonyítják ezt a honfoglalás¬
kori sirokban talált Szamanidaérmek ; ekkor kerülhetett tehát a Nagy Károly-féle kard
hozzánk s tőlünk a németekhez. Az a körülmény, hogy ugyanazon magyar fejedelmi
nemzetség (az Aba), mely Etele fiát Csabát tartotta ősének, a monda szerint épen a
kovarezmiekkel (khivaiakkal, turkesztániakkal) volt rokonságban, talán a Nagy Károly-féle
kard történetére is szolgáltat némi felvilágosítást. A kovarezmi rokonság a kard meg¬
szerzésének módjára utal, családi örökség volt; mivel pedig a nemzetség Attilától szár¬
maztatta magát, mint ilyen esetekben történni szokott, Magyarországban, a hunn mondák
hazájában, hamar ráfogták a kardra, hogy Attilától örökölték; Aba királysága idejében
aztán a királyi ház kincsei közé jutott s mint ilyet, Salamon elajándékozta.52
A xt. század második felében kezdenek kiegyenlítődni azok az ellentétes áramlatok,
Attila kardja.
Nagy Károly
kardja.