Page 225 [225]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 65
gokban való egyezés mellett is magán hordja a régi keleti viselettel való szoros
összefüggését.
De ha a nemzet nagy zömének viselete sohasem alkalmazkodott is annyira az
idegen divathoz, hogy akár a mindennapi, akár az ünnepies, akár a hadi, akár a női
viseletben elvesztette volna keleti bélyegét: a fejedelmi és egyházi viselet már teljesen
azonos volt a külföldivel.
A királyi viseletnek minden népnél s minden időben megvolt a maga külön alakja.
Nálunk Szent Istvántól kezdve a koronázási palástban, aztán a Dukas-féle koronában,
Árpádházi királyaink pecsétjeiben sat. elég képes emlék maradt fenn arra nézve, hogy
azok után megállapíthassuk miben létét s a Szasszanidakori és mindenféle más keleti
hagyománynyal való teljes szakítást, a mely hagyományok bizonyára megvoltak a
királyság megalapításáig, ettől fogva azonban előbb a római — német, csakhamar azután
a görög császári viseletet találjuk Árpádházbeli királyaink képein.
Sz. István királyi viseletét, az ú. n. typus maiestatis-t, a Gizela királyné által 1031-ben
készített koronázási paláston levő kép után ismerjük. (VI. 9.) Maga a palást tudvalevőleg
eredetileg papi casula volt, melyet Gizela királyné a Boldogasszonyról nevezett székesfejér¬
vari egyháznak ajánlt föl. A kép Sz. Istvánt féltesttel ábrázolja; fejét három kereszttel
ellátott ékköves abroncsu nyilt korona födi; jobbjában a főhatalom jeléül aranyos lán¬
dzsát tart, a mi első királyainknál a királyi jelvények közé tartozott, mert Péter és Aba
királyi lándzsáját is emlegetik az egykoru évkönyv-írók; baljában van az arany alma ;
bal vállára széles, kerek galléru és ékkövekkel diszített újjnélküli hosszú palást (pallium)
van vetve, melynek két szárnya a jobb váll fölött van összekapcsolva. Alatta van az
ingszerű, hasíték nélküli és derékban övvel átszorított bő tunika, mely — mint Sz. István
kortársa, II. Henrik császár képein látjuk, a német udvarban már félszázad óta meg¬
honosodott byzanczi udvari viselet hatása alatt egész a bokáig ért, felváltván a Karoling¬
kori királyok térdig érő tunikáját. A lábbeliről nem sokat szólhatunk; valószinü, hogy
Szt. István, mint a többi udvari szokást és beosztást, a német császárok kelméből
készült s elől gyöngyökkel ékített czipőjét vagy saruját is átvette, de nem lehetetlen,
hogy a csizma sem volt számkivetve a magyar udvarból, tekintve, hogy ekkoriban még
a byzanczi császárok is viselték."
I. Géza király a korona alsó részének egyik zománczos képén. (VI., 5.) teljesen
byzanczi viseletben van ábrázolva. Lényegében véve megfelel ez a Szent István-féle feje¬
delmi viseletnek, mely — mint föntebb mondtuk — szintén a byzanczi udvarból került
előbb a német császári udvarba s úgy jött hozzánk; fő alkatrésze ennek is, amannak
is a jobb vállon összekapcsolt palást és az övvel átkötött, bokáig érő hosszu tunika;
mindamellett úgy a diszités módjában, mint egyes részleteknél vannak jelentékeny
eltérések. A legjellemzőbb s legfeltünőbb ezek közt a byzanczi udvari divatnak az a
sokféle emléken tapasztalt szokása, hogy a palást két szélére a mell közepe táján más
9
Nemes-Nagy: Magyar viselet.
A fejedelmi
viselet.