Stranica 224 [224]
a A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
i rmé aradt a rövid mente.
diszitéssel, nyakán paszomanttal s ilyenkor természetesen elmar : ae a
A szük nadrág, mely régebben csak a hadi viselethöz tartozott, min alá ;
i Ő A ida-korban udvari viselet volt
a nyugotiak nem ismerték a bő gatyát, mely a Szasszanida-korba
)knál is; i yas azonban
a keleti népeknél, bizonyára tehát a honfoglalóknál is; a nyugott befolyás
iké izmá 7 Ioan a gatyát is
nálunk ezt is kisebb körre szorította, miként a csizmát, melyhez hason gatyá
úg Ro 3 us + (91)
lassankint póriasnak kezdték tekinteni. ee :
A külföldi divat befolyását a magyar viselet alakulására kétségkiviil nemcsak abban
kell keresnünk, hogy bizonyos idegen eredetü öltönydarabok honosodtak meg nálunk,
hanem még inkább abban, hogy a már meglevő ruhaformák közül mindig azok jöttek
használatba, melyek leginkább egyeztek az általános, akár nyugoti, akár keleti SEL
időnkinti áramlatával. Vagyis a honfoglalás előtti régi magyar viseletben, es ae előbbi
fejezetben kifejtettem, megvolt már a különbség a testhez álló és bő, rövid és hosszu
ruházat között, e ruhadarabok közül már most annak volt a divatja, a melyik legjobban
beleillett az általános divatba. Csakis így érthető meg, a mit már Boncz Odön is kiemelt,
hogy az Árpádoktól fogva a szük ruha jellemezte a magyar viseletet, a mely ezen jel¬
legénél fogva ugyan alkalmazkodott az Európaszerte szokásban levő ruházathoz, de
mégsem az volt, a mi péld. a német vagy olasz ruha; a magyar szük ruházat a régibb
specialis (hadi) rendeltetésü öltönynemüeknek az általánosítása, de a honfoglalas előtti
időkben, akkor, a mikor keleten időszámításunk kezdetétől fogva a parthus- és Szassza¬
nidakori bőruházatnak, a lobogós újju ingnek és a gatyának volt a divatja, a szük
ruhának csakis harczban volt helye, ott alkalmatlan lett volna a bő ruha; az európai
divat azonban nem kedvezett az asszonyi viseletre emlékeztető bő ruhának, a szük ruha
lett a szokottabb és ünnepiesebb, mert Európaszerte így volt s így vált a régi hadi
öltözet általános nemzeti viseletté. Ezért tapasztaljuk azt a jelenséget, hogy a mikor
ruházat jellege az általános divattal egybehangzóan megváltozik is, magukban az egyes
ruhadarabokban mindig megvolt a nemzeties színezet, a régi formákhoz való ragasz¬
kodás, úgy hogy ha nem összeségében tekintjük a ruházatot, hanem darabról darabra
vizsgáljuk, kisebb-nagyobb fokig mindig kimutatható róluk, hogy eredetüket a honfog¬
lalás előtti viseletben kell keresni.)
A magyar viselet további alakulásánál tehát, a mikor már az emlékek is mind¬
inkább szaporodnak, a külföldi befolyás vizsgálatánál mindig számba kell vennünk azt
a kettős szempontot, hogy az idegen divat áramlata mikép jelentkezik a magyarságnál,
csupán az öltözködés általános módjában-é vagy arra is kíterjed, hogy idegen ruha¬
formák honosodtak meg nálunk? S ilyen szempontból nagyon tanuságos a velenczei
seythak és indusok viseletének összehasonlítása a pécsi domborműves alakok vise¬
letével. Mindegyiknél ugyanazt az általános öltözködési módot találjuk, van egy tér¬
dig érő s derékban övvel átkötött felöltő, aztán van szük nadrág és könnyü label
de az egyik darabról darabra megfelel a nyugoti viseletnek, a másik az általánossás