Page 220 [220]
A kettős felöltő
divatja.
h A" KÖZÉPKORI MAGYAR. VISELET.
A velenczei mozaikkép egyik alakjánál, az előtérben álló s íj i
je viragdiszitménynyel volt átszőve. A virágos kel¬
ábrázoló s a velenczei
at tartó indusnál (20. 7.)
tisztán kivehető, hogy a dolmány kelmé
mét hazai emlékeinken is megtaláljuk, így például a Dávid királyt
képeknél valamivel korábbi pécsi domborművön, hol a virágmustra gyöng :
nagy koczkakba foglalt lombozatokbdl áll. Ugyancsak a pécsi domborművek közt a
keleti bölcsek felöltőjén habos és csillagos szövetmustrát találunk (19. 20—23.), a mi
velt volt. Az ilyen diszítéssel ellátott
ysoros keretű
különben a xti—xul. században Európaszerte ked
ruha volt Boncz Ödön szerint az a «tunica sparsay, a mit Kálmán király törvényei
(Decr. I. cap. 70) említenek, mig az ugyanazon törvényben felhozott «strangula», helye¬
sebben «stragula» vagy «stragulata» alatt, mint Boncz Ödön magyarázza, egy bizonyos
csíkos és koczkás selyemszövetet kell érteni, a mit még a XIII. században is nagyon
kerestek.(84)
Visszatérve a velenczei mozaikképekre, az ú. n. indusok élén álló alaknál (csakis ennél,
a többinél nem) tapasztaljuk, hogy a felöltő nyakát, elől a mell közepéig lenyulva, egy szé¬
les paszománt vagy gallér szegélyezte (20. 7.), a mit gyöngysorokkal diszítve az említett
pécsi Dávid-szobron s egy másik szobortöredéken (20. 12.) is megtalálunk. A délorosz¬
országi Szasszanidakori hunn fejedelem dolmányán. szintén van effajta paszománt, csak¬
hogy ez egész világosan végig megy a ruha hasítéka mentén egész az övig, holott az emlí¬
tett képeken a mell közepe felé már megszakad és semmi nyoma annak, mintha a ruha
hasítékát szegélyezték volna vele. Ilyen alakjában ez a divat a byzanczi udvarból ered,
hol szokásban volt, hogy a felöltőre a nyak körül a mellre is leérő díszes ékköves
selyem gallérfélét (aurifrisia) varrtak, melynek az volt a rendeltetése, hogy a nehéz
selyem tunica, melyet a fejen át öltöttek föl, ne vessen ránczot a nyak körül. Kálmán
király föntebb említett első törvényének 70-ik fejezetében is szó van e divatról, a törvény
ugyanis megtiltja a papoknak, hogy ne varrjanak világi szokás szerint selymet a mel¬
lükre, hanem kötővel vagy kapocscsal fogják össze a ruha nyakát. (85)
A ruha alja paszománttal volt szegélyezve. Lehetett esetleg prém is, bár a szőrme
nyomait nem találom a velenczei képeken. De annak sincs nyoma, hogy a paszománt
diszítve volna, ezért lehetne prémnek tekinteni, mert a már említett pécsi D
a ruha aljának szegélyzete apró körökbe foglalt rózsácskákkal van ékítve.
Egy darabból állt-e a felöltő, vagy a keskeny öv alól leomló rész különbözött a
felső161 - sem az indusokat, sem a scythákat ábrázoló csoportozaton nem lehet kivenni.
Föltehető azonban akár az előbbi fej
ávid-szobron
j ( ; ezetben részletesen ismertetett x— XI. századbeli
byzanczi psalterium barbar lovasai s az ezen időtájbeli kaukázusi viselet akár pedig a
XIII. századbeli magyar szokásra vonatkozó emlékek alapján, hogy ket feleltősel e
övig érő felső s egy térdig érő alsó öltönynyel van dolgunk. Így magyarázható ae
hogy az u. n. indusok közt két alaknal a csipőn alól a czombbis ioe ee ae
öt sorból álló pikkelyes rész s ez alatt egy térdig érő hosszabb alsó felöltő látható, mert