Stranica 219 [219]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 59
stantinápolyban keresnek menedéket s egyik-másik görög segítséggel szerzi meg a magyar
"trónt, III. Béla király pedig ott nevekedik s csak rt évi távollét után 1173-ban tér vissza
Magyarországba, hogy elfoglalja a bátyja halála után üresen maradt királyi széket. Velük
együtt párthíveik, magyar főurak jutnak a keleti császárság fényes udvarába, mely Mánuel
császár (1143—1180) idejében éri el utóvirágzásának tetőpontját, görög urak házasodnak
a királyi házba, mint András somogyi ispán s magyar főurak görög családokba, mint
a Csák nembeli Miklós ispán, a kik Magyarországban terjesztői lesznek a byzanczi szo¬
kásoknak. Ebből az időből valók a velenczei képek s ép azért, ha első pillanatban fel¬
tünőnek látszik is, a viszonyok számbavétele után természetesnek találjuk, hogy a
bocskor viselete, miként Byzanczban, a XII. századbeli magyarságnál is kezdve az
udvartól minden társadalmi osztályban általános divattá vált. Nálunk nem sokáig tar¬
tott divatja, a balkáni államokban azonban fenmaradt, xiv—xv. századbeli byzanczi
képeken a szentek bocskorral vannak ábrázolva ép úgy, mint Mircse oláh vajda az
ardsisi zárda egy régi képén.)
A bocskort leszámítva, a viselet többi része, mint már az előző fejezetben kifej¬
tettük, összhangzásban van mindazzal, a mit tudunk a régi keleteurópai viseletről, a hogy
az a hunn korszaktól kezdve a középázsiai Szasszanida-turk s a feketetengermelléki
byzanczi áramlatok hatása alatt megalakult és tovább fejlődött.
"ságnál ebben az időben egy különlegesebb formája fejlődött ki. Megtaláljuk e változatot
a Henszlmann. által xiI1—xiv. századbelinek állított báthmonostori domborművön, mely
ép olyan gerezdes, mint a velenczei mozaikképen az úgynevezett indusok süvege s alul,
miként a scythák süvegénél találjuk, szalaggal van körül csavarva. A süvegről, sisakról
két ágban lelóggó hosszu szalag a Szasszanidakori divatnak a maradványa, a mely ismét
a még korábbi középázsiai indo-szkitha viseletből származott és kétséget sem szenved,
a mire már Huszka J. is utalt, hogy a pántlikás magyar kalap ennek a viseletmódnak a
hagyománya. A velenczei úgynevezett indusok süvegén ez a szalag akár keskeny prém¬
nek vagy karimának is tekinthető, miként a déloroszországi kun szobrokon, (20. 2—5.)
de a báthmonostori szobron félremagyarázhatlanul szalag, melynek két végét az áll alatt
kötötték meg, a mi az ú. n. scytha-csoportozat térdelő alakjánál is konstatálható; a
scythák süvege körül különben nem szalag, hanem turbánszerű kendő van csavarva,
melyet — úgy látszik — gyöngyökkel is feldiszítettek. Jellemző sajátsága még e süveg¬
idomnak az, hogy csúcsa gombban végződött."
A vágott derékkal ellátott, testhez álló, elől hosszában vagy rézsut hasított, térdig
érő dolmány, vagyis a régi ckabadion», melynek dús redőzete a velenczei képeken
szemmel láthatólag finomabb kelmére utal, Kelet-Európában az v—vI. századbeli hunn
viseletig vihető vissza s egyik-másik déloroszországi csészetartó szobron is elég jól föl¬
ismerhető.
8x