Stranica 210 [210]
OCR
a A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. gombok s nagyobb fajta kerek boglárok, nagyobb szívidomu ipey eecbb ag füles § ‘ evelii viragszirmot ábrázoló és hatszögü pitykék, egyik oldalukon korivben végződő gombból és szívidomu sallangból álló sallangok, paizs- vagy szívidomu, három | viráglevél- és növényinda alaku szíjdiszítmények, hosszukás négyszögü boglárok és szíjvégek, kerek csüngők, ezenkívül a szeged-királyhalmi leletből ismerünk ae a J. szerint nem a tulipannak, hanem a pavatollnak az utánzása. pitykéknél és gomboknal a diszités abból egy tulipanidomu csatot, a mely azonban Huszk: Diszitéstik különböző; az egyszerübb kerek áll, hogy középrészük kerek bemélyedést képez s aranynyal van futtatva (10. 9.; 16. 20.), másik változatnál épen ellenkezőleg közepük félgömb alakban kidudorodik s egy bevésett s aranynyal futtatott kör választja el a pityke szélétől; a diszesebb példányoknál a kidomborodó középrészt apró körök, négyszögek vagy sugarak környezik, úgy hogy a pityke 12—16 apró szirmu virághoz hasonló (10. 26., 27.). A növényornamentum különben a legkedveltebb ősmagyar diszítési motivum az ékszereknél is; a legjellemzőbbek s leggyakoribbak közé tartoznak a Szasszanidakori izlésben készült palmetták (tarczali, neszmélyi boglároknál) azután az előbbiből tovább stilizált indás ékítmény (pilini szijvég), mely csúcsán három levelü szárból indul ki s alján két felé ágazva csúcsa felé visszahajlik (IV. A. 16.), továbbá a nárczisz alaku négyszirmu virág, minő a nagy-teremiai, szeged-bojarhalmi, székesfejérvári, balkányi sat. rhombus idomu boglárokon fordul elő s végül a pilini, törteli, csornai, tolna-szántói sat. leletekből ismert három- vagy négyszirmu rózsa, mely az eddigi megfigyelések szerint a lószerszám boglárain szokott előfordulni (10. 6., 29., 16. 2., 9.). A csüngő diszitmények sallangja rendesen madárfejre emlékeztető idomot vagy ebből stilizált növényékítményt tüntet föl, míg a felső kerek gomb apró szirmu virághoz hasonló (10. 15., 16. 4., 6., 13—IV. A. 14., 15.). Allatalak csak kivételesen fordul elő; egy térteli szijvégen gyéngysoros keretben ugró szarvast találunk (IV. A. 6.), a bene-pusztai szíjvég pedig egyik oldalán griffet ábrázol viráglevélbe menő végtagokkal (IV. A. 21.), mig a másik oldala a népvándorláskori indadiszítést tünteti föl. : E boglarok, pitykék, csüngők, gombok sat. mint" mar föntebb említettük, részint az Ore voltak erösilbye, részint a ruha összegombolására szolgáltak, azok pedig, melyeket a ee ae ehitettel. A bezdédi és kecskeméti leleSS ee ne ee ae ie ne sei módon is alkalmazták a ruháoe. oa eee 2 oo és oe! Pityket talaltak, részint a Se Ce ee harantosan egymástól egyenlő távolságban a czombok körül, alattuk és fölöttük, úgy hogy kétségkívül a bőrruha alsó szegélyzetének és a ruhaújjak végének diszítményei voltak, Egy másik (talán női) si . a a a ? on je ző eee sirban a kerek pitykék a test közepe táján lelt több rétegű nemez darab külső felére s az alatta levő alsó rétegre, tehát úgy a felső, mint alsó ruhára voltak erősítve (16. 2 ; a ő a levő alsó pityke között meglehetős köz volt. Az elhelyezés szerint se < at Sy me fee gclydiszitmények, se a ruha
