Stranica 206 [206]
Női felsőruha.
Túkör. Fésü.
Ruhadiszítés.
a A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
é táguló bő női ruha, melyet nem vászonból,
hanem vastagabb kelméből, rázsa- és más HOON ies een...
tekb6l, bársonyból sat. készítettek vagyis a szoknya, a középkori ae
suckenie, csak a xi. századbeli nyugoti viselet hatása alatt honosodott meg mél unk.
Felső ruhának a hideg ellen kétségkivil a férfiviselet hosszabb Tuberc hase
naltak. A vállra vetett, térden alól érő ujjas feloltét a csertomlicki kurgánban telt ey
lemez szerint mar a scytha női viseletnél is alkalmazták 13. 4.), a magyar nők 428
mentéje tehát, ha szabása és alakja az időnkénti divat szerint véllkozoti 5 ene BSE
letmédnak a hagyatékai közé tartozik. A kézépazsiai és keleteurópai törölstaűér nők is
a férfiviselet felöltőit hordják s ezektől csupán abban különböznek a női felöltők, hogy
finomabb a kelméjük s gazdagabban vannak diszítve. Így kellett lenni, így volt a hog
foglalóknál is; kétségtelen tanúságot szolgáltatnak erre az ősmagyar sirok, melyek közt
a férfi sirok melléklete mindig szegényesebb, mint a női siroké s a mi gazdagabb férfi
sir eddigelé ismeretes, ott a hol a lelet körülményeit megfigyelték, azt is megállapítot¬
ták, hogy az ezüst ékszerek, boglárok nem az öltözet, hanem a lószerszám diszítmenyei
közé tartoztak. (64
A noi viselet kiegészítő része volt még a nyéllel ellátott éreztükör s a rövid és
széles testü fésü, melynek azonban csak egyik széle végződött fogakban. Mind a tük¬
röt, mind a fésüt a csészetartó szobrok tanusága szerint az övról lecsüngve hordták.
(15. 1).
Az öltözet diszitésére részint ékszereket, részint színes bőrből készült virágokat,
részint himzést, kivarrást alkalmaztak. A férfi ruha diszítése túlnyomólag az utóbbiakból
állt. A későbbi sújtásnak (arany-, ezüst-zsinórnak), paszomántnak, zsinórzatnak előképét
kétségkívül a ruhára varrt viráglevél idomu színes bdrdiszitmények szolgáltatták, me¬
lyeknek legvégső alkalmazását a sallangos lószerszámon, csikósaink karikásain és a
sallangos dohányzacskókon találjuk, de előfordulnak még a bőrruha, ködmen, suba
diszítései közt is. Sőt talán a síújtás sem volt ismeretlen, a déloroszorszagi szob¬
rokon legalább a ruhaszegélyzeten valami zsinérforma vehető ki (20. 5.). Nép¬
viseletiink himzett vagy kivarrt virágai szintén a honfoglalás előtti ruhadiszítés ma¬
radványai. Huszka József kutatásai után ma már kétségtelen, hogy a magyar szür,
suba, ködmen és bekecs ezerszer ismétlődő virágai
A derékkal ellátott, újjnélküli, redős s lefel
, a pávaszemes rózsák, tulipánok,
akori perzsa művészet virágaival, mint
a ÍV. táblán Huszka J. «A székely haz» czímű műve
mutatja; ha tehát pusztán perzsa hatásra vezetjük is v
különben Huszka tagad, akkor is bizonyos az, hogy
hozták s ha ezer, sőt másfélezer év
pálmalevelek sat. csaknem azonosak a Szasszanid:
után közölt összehasonlítás
issza e diszités eredetét, a mit
Arpad magyarjai azt mar magukkal
ne gs : ota a virágok hagyomanyos alakjában lényegesebb
változás nem történt: joggal föltehető, hogy a szür, sub
aa : : a, kédmen, bekecs mai diszitési
módja megvolt mar a honfoglalás korában is.(6s)