Page 204 [204]
Hőkötő. Kendo.
Párta. Szalagos
hajfonat.
i A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
fejketd, fékető) legelőbb egy kozép¬
Férjeze ők főkötőjét (tajszolasainkban :
A férjezett nok fokdtojet (taj i.
szibériai jeniszeimelléki csészetarto szobron találjuk 2 Saggztolk VELETEK ee
nagyon kezdetleges kivitelti, de a durva körvonalakból is egész határozottan : ue me
hogy nőt akar ábrázolni s nem férfit, fején alacsony CSÚCSOS Seine Onn) Hs eg Be
mely hátul a csipő alá nyulik le. Hogy ez a lenyuló rész a főkötő körül ae!
fátyol, egyéb emlékekből állapíthatjuk meg. Permből ismerünk egy Szasszamidakori
izlésben, de sok barbársággal készült domborműves ezüst csészét, melynek kora alig
tehető későbbre a Kr. u. vil. századnál s az Alsó-Volga vidékéről fölszorult vogul¬
ugor elem hagyatékának tekinthető; a csészén több női alak van ábrázolva külön¬
böző fejviselettel, egyik mód az, hol a fej hosszu fátyollal van födve (15. 6.). Egy dél¬
oroszországi s mint többször említettük, valószinüleg a kunoknak tulajdonítható csésze¬
tartó szobron az alsó, egészen a fejhez simuló főkötőn kívül, melyet egyes vidékeken
törökösen csepesznek neveznek, még a kontyra tett sapkaidomu kikeményített felső
főkötő is egész világosan megkülönböztethető, a körüle csavart s hátul lecsüngő fátyol
egészen kalapszerit idomot kölcsönöz neki (15. 1.). A sapkaalaku főkötőt aljára csavart
s hátul csokorba kötött fatyollal a velenczei Szent-Mark templom scythainak női alak¬
jánál is megtaláljuk (20. 8—9.).
A kendővel vagy kezkenővel bekötött fej viseletének szokására egy csertomlicki kur¬
gánban lelt aranylemez szolgáltatja a keleteurópai turánoknál a legrégibb példát (13. 4.).
Az aranylemez ülő és tükröt tartó scytha nőt ábrázol fiával együtt. Az említett permi
csészén is van egy női alak, kinek feje szintén kendővel, még pedig mai nyelvünkön
mondva, «babosy kendővel van bekötve; hogy nem gyöngyös főkötőt akar ábrázolni,
onnan gyanítom, hogy az áll alatt van megkötve s hátul nincs meg a fátyolszerüen
lecsüngő rész.
Ugyanezen csészén egy diadémszerü harmadik női fejviselet is látható, a mi a magyar
leányok gyöngyös pártájának felel meg, a párta alól csüng le a hosszú hajfonat, mely
széles és hosszú kettős szalagban vagy pántlikában veezodik (15. 4., 5., 7.). A kamamel¬
leki szludkai ezüst csésze dombormtivén is egész világosan megállapítható a hosszú haj¬
fonat, csakhogy itt a pártát koszoru helyettesíti. Hajadonaink leeresztett és pántlikával
befont hajviselete tehát megvolt már a honfoglalás kora előtt is s ép oly régi, mint
asszonyaink hajviselete, kik kontyba csavarták hajukat s ezt a főkötővel födték be.(6v
E szokásnak a törökségnél is igen sok nyoma maradt.
kir, kirgiz, turkomán és ujgur leányok födetlen fővel j
leeresztett hosszú hajfonadékot viselnek ; megvan
Vámbéry írja, hogy a bas¬
árnak és szalagokkal befont s
a pántlikán a hajfonadék a krimi és
a csuvas leányok, nem hajadon fővel
is tesznek a fejükre. Midőn pedig a
ko özbeg) leány férjhez megy, főkötőt kap, melyet
csak akkor tesznek a fejére, mikor a Pap megáldotta. Ez a főkötő a czukor-süveg¬
nogaj tatár leányoknál is, csakhogy ezek, valamint
járnak, hanem díszes kerek sapkát (takija, tokhja)
középázsiai nomád (turkomán, kirgiz,