Stranica 200 [200]
Csákány. Balta.
Fejsze. Csata¬
bárd, szekercze.
Buzogány.
ae A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
s, miként az avar, keskeny
ered s annyit jelent: cszabdaló fegyverv. A régi magyar kard i él szabira
bia Bah cee öt néha c. egyenes eg
pengéjü, 74—76 cm. hosszúságu s kissé görbe, sőt néha csaknem : By ee 5 Teve den
§ : a a ve éz 7;
volt, de az a változat, mely a honfoglaláskori (nemes-ócsat, székesfejér a ee ae a
több tekintetben különbözik a hunn-avar
gombási és egyik szolyvai) leletekből ismeretes, s TEL TAT
s ) a pengének, mint az utóbbinál,
szablyatipustól; a markolat nem egyenes folytatása ae
hanem kissé előre görbül, úgy, hogy tengelye ferde állásban van a DENES tenge 198
vel, a keresztvas két szára lefelé hajlik s mindkét végén gömböcskével van ellátva. E ral¬
tozathoz tartozik a rémai-német császári kincsek közt a Nagy Karoly császárnak tulaj¬
donitott szablya is, melyet állítólag Harun-al-Rasid khalifatol kapott ajándékba ; a szablya
és6bbi a vil. századnál s alighanem a magyaroktól került a
azonban mindenesetre k oe
németekhez, akár mint hadi zsákmány, akár pedig valamelyik magyar uralkodó ajandéka¬
képen. A szablyatipusnak ezen magyar változata a x. századbeli magyarokkal együtt
kalandozó elbevidéki (sziléziai) szlávoktól kezdve a középoroszországi tambovi kormány¬
régi alán földig föltalálható. Valószinüleg Derbendben, a közép¬
zóságig s a kobánmelléki
főhelyén készültek, s a markolat és keresztvas jellemző idoma
kori fegyvergyártás egyik
tekintetében a lengyel karabelákban és az anadoliai pallosokban található fel későbbi
folytatásuk. E tipus mellett a korábbi hunn-avar szablya is használatban volt; egyik
szolyvai szablya arany lemezzel bevont, tojásdad idomu csúcsban végződő, egyenes,
rövid és széles keresztvasával és egyenes markolatával egészen megfelel a baranyamegyei
kassai s a kecskemét-mikldstelepi leletb6l ismert avar szablyanak, mig a hunn-szarmata¬
kori (nemesvölgyi és csunyi) szablyatipus az Árpádok korában tűnik ismét fol. A hor¬
gosi honfoglaláskori leletben a kétélű egyenes nyugoti kardforma is előfordul, kereszt¬
vasa azonban a hunn-szarmata és Arpadkori, meg a felső volgamelléki méri szablyaké¬
val egyezik.
E fegyvereken kívül a leletek tanúsága szerint a keskeny, hosszu pengéjü vagy
négyszögü fokban végződő balta vagy csákány is használatban volt a x— XL. századbeli
magyaroknál. A honfoglalóknál — úgylátszik — kevésbbé. Erre mutat, hogy nagyobb
számmal csak XxI—xII. századbeli leletekben (Déménd, Hódmező-Vásárhely, Szomolány,
stb.) találhatók, mig a szorosabb értelemben vett honfoglaláskoriak közül csak Székes¬
fejérvárról és Gombásról ismerünk egy-egy példányt s a Leo-féle taktika sem említi a
magyarok fegyverei közt. Tekintve, hogy kisebb eltéréseket nem számítva, valamennyi
a hunn-szarmata és avarkori csákánytipussal egyezik, arra az eredményre kell jutnunk,
hogy a csákány az itt talált magyarfajta elemeknek volt a fegyverük, ezektől s nem a
oto ge elite) örökölte az Arpádok kora az elnevezéssel együtt, mely el van terjedve a
oe ae is Cae orosz, alban: cekan, lengyel : ézekan, bolgár :
Guka ah: cokon), de n 2 a örök er űj ; nee
ő eee ac a ee er one ae a ne ot ee
: 6 J szarmazik, a melybél a kirgiz is átvette,
hol a «csakan» hosszunyelü baltát jelent. A balta szintén török eredetü név: az Árpád
VS =