Oldal 190 [190]
OCR
Atilla, dolmány, kabát = kabadion. A HONFOGLALASKORI MAGYAR VISELET. : Cae ee ete adhe BiG De ha volt is dseinknél egy vastagabb posztobul készült kk ene... felélt6k azon csoportja, melyet nem bőrből, hanem más amjegbű 1. ke ee a vaszonbul vagy selyemből készítettek, mégis inkább a nyári viselethez ta ; i itja , atillaszabasu az előbbi fejezetben utaltam azon adatokra, melyek azt bizonyítják, hogy az ; ie al előbb meghonosodott a kelet-európai turan népe Eeen. ai magyaroknál is el volt terjedve annál közt, joggal föltehető tehát, hogy ez a lebedi : et eons is inkább, mert az Árpádok korára nézve mar abrazolatos emlékre is hivatkozhatunk a velenczei Sz. Márk-templom egy pár mozaik-képében, minők : az lee bitte ne együhélk és az indusok (20. 7—9.), melyeket nyilván a magyar viselet fölhasználásával es tettek. A mai afilla s a korábbi századok dolmdnya tehát ennek a honfoglalás előtti felöltőnek az egyes korszakok divatos áramlatai szerint bizonyos mértékben meet de alapidomat folyton megőrzött maradványa. Ez magyarázza meg, hogy a kaukazusi kabardoknal és cserkeszeknél a magyarokkal való egykori kapcsolat hagyomanyain kivül olyan atillaszabásu felöltőt (cserkeszka) találunk, melynek magyaros jellege egy német ethnographusnak, a Kaukázusban sok ideig élt Erckert tábornoknak is feltünt. A kabardokról, kiknek nemzeti neve teljesen azonos az Árpádhoz csatlakozott kabarok nevével, azt irja Chantre, hogy hatalmuk korszakában az összes szomszéd népek csodálatának tárgyát képezték, őket utánozták valamennyien, a lovagiasságra vonatkozó szabályaikat, törvényeiket és hagyományos szokásaikat átvette az egész cserkesz nemesség s az ő viseletük terjedt el a Kaukázus népeinél, miként Európában a párisi divat. Sokkal könnyebb azonban megállapítani, hogy már a honfoglalóknál is használatban volt az atillaszabásu felöltő, mint régi nevére rámutatni. Az «atillay nagyon is új elnevezés, akár olasz eredetü, akár a «buda», szrinyiv sat. nevek mintájára alkotott szónak tartsuk. A «dolmany» a janicsárok felöltőjének volt a neve (dhólámán), nálunk kétségkivül csak az ozmanlikkal való érintkezés idejében honosodott meg s nem tartozik a magyar nyelv régi török elemei közé. De ha megvolt s egyes átalakulásai mellett is folytonosan használatban volt a ruha, akkor nevének is kellett lenni s ez nem lehet más, mint a specziális jelentésére nézve már egy kissé elhomályosodott s inkább csak a felöltő általánosabb megnevezésére használt kabát szó, melyre vonatkozólag Konstantin császár a byzanczi udvar szertartásairól szóló könyvében azt irja, hogy az udvari ebédre a turkok vagyis a magyarok és a kozárok követei Saját «kabadion»jaikban (xaPúötoy) vezettessenek be. A ckabadiom aztán, melyet némely byzanczi író perzsa viseletnek tartott, a mint hogy 2) Szasszanida-viselet emlékei utan ezt nagyon természetesnek kell találnunk, a byzanczi udvarban is meghonosodott. A kabát tehát kétségkívül a diszruhénak volt i eae ee oe a ee is fg et a jelentésnek azon arnya» hogy: Wal használt könnyebb fajta felaltét nevezzük kabátnak. (45) Az etllaszebési térde érő felöltő a közép-ázsiai törökségnél is megvan, csakhogy — mint Vámbéry írja a turkománokról — nem díszruhának használják, hanem
