Stranica 186 [186]
OCR
26 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. magyar viseletet tünteti föl, továbbá a hainburgi régi TALHÍZSSZDE GE] ea a domborművek (19. 3—4., 18—23.), valamint az 1200 körüli Dee ee ian : OSZ ee fejének vadászó alakjai (20. 10.) valamennyien olyan felöltővel venues a Hehe va ny a czombig vagy legfdlebb a térdig ér. Vegyük ehhez, hogy a déloroszorszagi coe tartó szobrok alakjai, melyeket a xin. századbeli Rubruguis a kunoknak tulajdonit, a kik azonban épen a név tanusága szerint az uralkodó úz vagy ewe elemen a régebbi hun, kun népség tekintélyes tömegét is magukban foglalták, a, ezis oie felöltő mellett térdig érő feléltével is előfordulnak (20. 1., 2., 3-, 6.): emnyi összhangzó bizonyíték után arra az eredményre kell jutnunk, hogy a magyar viseletben a sarkig érő felöltő csak a XxIII—XxIv. században elterjedt kun viselet befolyása következtében honosodott meg. A posztóból készült ujjatlan köpönyeg, a bőrrel bélelt ujjas bunda s aztán a bőrből készült, kivarrt alföldi ujjatlan suba, bár elnevezésük keleti eredetre vall s az utóbbival szoros rokonságban levő felöltő Perzsiában is megvan, hol nyilván a ghuzok közép-ázsiai ága, a turkománok terjesztették el, nem számíthatók a honfoglaláskori magyar viselet maradványai közé. Mindezeket a kunok bevándorlásával s még későbbi befolyásokkal hozhatjuk kapcsolatba. A mi pedig a bessenyők térdig érő, de ujjnélküli felöltőjét illeti, ezt a magyar népviseletben valószinűleg az alföldi köznép kaczagánya tartotta fenn, melyet jól meg kell különböztetni a közönségesen ismert farkas-, párducz- vagy tigrisbőr-kaczagánytól. Az elnevezés szerint (tatár «kuzsagan» u. m. összefoglaló, becsavaró vagyis takaró) ez a ruhanem mindenesetre a törökségtől jutott hozzánk, hanem az a kaczagány, mely az uri rendnél maradt fenn, előállítására nézve sokkal kezdetlegesebb, mint a másik s midőn a honfoglalás korában élt Regino azt irja a magyarokról, hogy ismeretlen náluk a vászon- és a ruha használata, hanem a hideg ellen csupán vadállatok bőrével védekeznek: e leirasban, a «ruha» és az «allatb6r» ezen szembeállításában csakugyan az uri rend kaczagányát kell felismernünk, a mely a harczosoknál farkas- és egyéb vadállat bőréből készült, az előkelőbbeknél pedig a késő korig fenmaradt hagyományos szokás szerint párduczbőrből, még valószinűbben pedig — tekintve, hogy a régi nyelvben csak az «oroszlanray és a «kaplonra» (tigrisre) volt kifejezés — különösen oroszlán- és ritkábban tigrisbőrből. Ennek a kaczagánynak a használatát tehát azon turk elemmel kell kapcsolatba hoznunk, mely a honfoglalóknál a vezérlő osztályt képezte, melyről az egykoru byzanczi irók nem is nevezik máskép őseinket, mint «turkoknak». Másféle török befolyásra kell visszavezetni azt a kaczagányt, melyet az alföldi szegényebb néposztály visel, de már a gazdagabb paraszt sem hordja. Ez a kaczagany szőrével befele fordított, eldl-hatul kiczifrazott, a fejnél dsszevarrt két birkabérbél all, ugy hogy egyik birkabór elől a mellet, másik a hátat födi s oldalt mindkét felől van összekötve, e műmes, a birka feje pedig le van vágva. Egész összeállítása különbözik tehát a másiktól, csak a névben s aztán abban egyezik amazzal, hogy mindegyik
