Oldal 182 [182]
Nemezkészítés.
Aba posztó.
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET
a vidék, hol őseink több századon keresztül laktak a honfoglalás celts időkben, régtől
fogva hires volt arról, hogy bővelkedik mindenféle becses bom vacate) Emliti a
vi. századbeli Jordanes, a ki szerint a becses vadbőrökkel való kereskedés a hunugu¬
roktól származik. Fennmaradt emléke a magyar hagyományokban, nevezetesen Anonymus
azt mondja, hogy a magyaroknál az ős hazából való kivándorlás előtt nemcsak 8 nemesei,
juhászok is nyusztbőrrel diszítették öltözetüket,
DA
hanem még a kandszok, gulyasok és 2 :
olyan bőviben volt a nyuszt. Még a közép-ázsiai törökség mondaiban 1s nyoma Le:
hogy az onujgurok nyuszt- és nyestvadaszattal foglalkoztak. A xi. század do tajan
élt Gurdézi perzsa iró, a honfoglalás előtti magyarság házassági szokásánál említi meg
a különböző vadbőröket; midőn a vőlegény apja — irja — a menyasszony apjának
elviszi a nászajándékot, ezen utóbbi megmutatja, mije van menyétbőrökben, nyestpré¬
mekben, evetbőrökben, nyusztprémekben, rokabérben s kamuka selyem-sz6vetben s a nasz¬
ajándék viszonzdsdul mintegy tiz prémes ruhát szőnyegbe göngyöl s a vőlegény apjának
lovára köt. Regino is felhozza a magyarok bőrruházatát, de nagyon túloz, a mikor azt
akarja elhitetni, hogy a vászon és egyéb szövetnemű ismeretlen volt őseinknél, hanem
csupán vadállati és nyers bőrökkel ruházkodtak. 7
Kétségtelen adatok tanuskodnak ugyanis a mellett, hogy a magyarság már kelet¬
európai hazájából magával hozta a nemez-, posztó- és vászonkészítés ismeretét, a selyem
pedig alighanem jóval elterjedtebb és közönségesebb volt nála, mint a nyugoti népeknél.
A nemezkészitést valószinűleg az iránoktul tanulták el őseink. Maga a «nemez» szó
is irán eredetü (osszétben: nimet, nimath, ujperzsában : namad, szanszkritban: namata)
s hogy mily régen meghonosodott nyelvünkben, mutatja egyfelől a végső d, t betünek
legősibb szavainkkal egyező elváltozása, a mi a törökséggel való érintkezés kezdetén már
bevégződött, másfelől mutatja szibériai rokonaink, a vogulok és osztyákok nyelvében
való elterjedése. A készítésmód olyanforma lehetett, mint a mai közép-ázsiai nomádoknál,
a kirgizeknél és turkománoknál, a kik teveszőrbül, leginkább pedig gyapjuból állítják
elő, még pedig az asszonyok és leányok — oly módon, hogy legelébb is különválasztják
a fehér gyapjut a barnától, aztán lóbőrre terítve addig verik, míg a gyapjuszálak egyen¬
leesem egymáshoz simulnak s egyenlő vastagságu réteg képződik belőlük, akkor vizzel
öntözik meg s két gyékény közé helyezve, erős taposás közben addig hengergetik, míg
a gyapjuban levő ragadós zsir-féle anyag szorosan egymáshoz tapasztja és szilárdan
temetőben találtak nemezmaradványokat; a szolyvai nemez górcsői vizsgálatok szerint
csikószőrből készült s nyilván süvegnek a ma radvanya; a bezdédi nemez valami sztir¬
vagy gubaféle lehetett. A ruházaton kivül a ló szügyénél vértezetnek 85 felhasználták
a nemezt őseink.G69 :
A nemeznek finomabb nemét abának nevezték. Napj
Al készí ainkban már csak : ás
lyeknél készítenek abaposztót fehérszínü b csak a széke
áránygyapjuból s megkülönböztetve a szürke