Oldal 181 [181]
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. i
borotválás szokása. De mindezekkel szemben felhozható, hogy az itt felhozott emlékeknek
a magyarsággal való összefüggése csupán a lehetőség korlátai közé szorítkozik, de épen
nem mondható kétségtelennek ; másfelől azt is tudjuk, hogy a xi. század magyarjai, leg¬
alább az előkelők, szakált viseltek, így van ábrázolva a koronázási paláston Sz. István s a
koronán I. Géza (I. a VI. táblán); azt sem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy úgy a
borbély, mint a beretva vagy borotva szavunk szláv eredetü, a miből az tünnék ki, hogy a
szlávokkal való érintkezés előtt aligha volt elterjedve őseinknél a borotválkozás szokása.
Mindamellett ezeket sem tarthatjuk döntő bizonyítékoknak, úgy hogy az eddig ismert
adatok után ép annyira lehetséges, hogy már a honfoglalók leborotválták szakálukat,
mint az ellenkező, t. i. hogy hosszu szakált eresztettek. Talán még legtöbb valoszintiség
van abban a föltevésben, hogy az a kétféle népelem, mely Etelközben Árpád vezérlete
alatt egyesült, nem egyforma szokást követett a szakálviselésben. A kabarok vagyis
hagyományaink hunnjai, kunjai, kik a hunn-bolgár nemzetből váltak ki, borotválkoztak ;
azok pedig, kiket a bizancziak turkoknak neveztek — nyilván azért, mert a vezérlő
nemzetségek a vi. század óta elhatalmasodó s egész az Azovi-tengerig terjeszkedő altaji
turkok ivadékai voltak, szakált eresztettek.6"
A hajyiseletrél már sokkal pontosabb adataink vannak. A 1x—x. századbeli magyarok
az v. századbeli hunnokhoz s a XxI1—xIII. századbeli kunokhoz hasonlóan egész rövidre
nyirták hajukat s ebben eltért szokásuk a parthusokétól és Szasszanidákétól. Tobb egy¬
koru adat egybehangzóan bizonyítja ezt. A német püspökök például goo-ban egyebek
közt azzal is vádolják a morvákat, hogy a magyarok közé állva, ezek szokása szerint
megnyiratkoztak. Regino szerint a magyarok egész a bőrig levágták hajukat. Liutprand
a bolgárok konstantinápolyi követéről, a kivel találkozott, azt mondja, hogy haja magyar
módra volt megnyirva. Tudnak e szokásról a későbbi időből származó magyar krónikák
is, nevezetesen a Márk-féle krónika szerint Vatha pogány módra megborotválta fejét
és három üstököt eresztett. Az üstökviselés, mint az előbbi fejezetben említettük, az
avarokkal tünt föl s a voguloktól és osztyákoktól kezdve a mongolokig és mandsukig,
a kik Khindban is meghonositottak, mindenfelé elterjedt az ázsiai turanoknal, s bár
őseink a keresztyénség első időszakában pogány szokásnak tekintették, nálunk is fenn¬
maradt, úgy hogy teljesen még ma sem veszett ki s némely félreeső vidéken napjainkban
is lehet, legalább a közelebbi évtizedekben még lehetett találni öreg parasztokat, somogyi
kanászokat sat., a kik két oldalt hosszura növesztve hajukat, üstökbe fontak. 62
A ruházat vagy legősibb nevén a mez a magyarság nagy tömegénél állatbőr¬
bül készült. Egész sorozata maradt fenn az olyan ősi elnevezéseknek, melyek vagy
a bőrrel foglalkozó mesteremberekre vonatkoznak, mint: varga, szücs, vagy a bőrruha
egyik vagy másik nemét jelölik, minők: a kaczagány, bunda, suba, bekecs, ködmen,
a miből az is kitünik, hogy a bőröltöny előállításában úgy alakra, mint nagyságra már
a honfoglalás idejében nagy volt a változatosság. Ezen nem is kell csodálkoznunk. Az
Hajviselet.
A ruha anyaga.
Bőrruha.