Page 174 [174]
OCR
Avarkori viselet. (II. tábla. B. 2. 4. tábla, 2. — 5. tábla 5—6., 7. tábla.) 82 A NÉPVÁNDORLÁSKORI TURAN VISELET. többféle változatban, van keskeny hosszu pengéjü melos; esakany “ey eS a penge éle kissé lefelé kanyarodik, van ee hess7u cle Seen oe h lefelé hajló nagy pengéjét keskeny hosszu nyak köti össze a Ny a ; i kd késhez hasonló tőr, aztán a nyak a penge közepén van alkalmazva; ritkább a hosszu ne RRO. kard, melyből Nemesvélgyén és Csúnyon már a keskeny PSS egyél s [dő ae c szablya is előfordul egyenes és közepén megnyult rhombus eae Rereszivars2! (6. 33.); a hosszu hegygyel, alul köpüvel ellátott lándsa is csak elvétve található a sirokban, ugyszintén a nyilvas is, melynek hegye többnyire három szárn ; a melyet a nyilvesszébe dugtak s körülkötözve erősítettek meg. Jellemzi azonkivül e ele teket a kengyelvas, mely félköriv alaku vagy pedig kerek, alul széles talppal ee (6. 20-21, 24—25., 7. 1, 7.). Csupán a dunantuli, különösen pedig a balatonvidéki, keszthelyi stb. leletekben fordul elő a filigranos kosaras fülbevaló, a melyhez hasonlókat Magyarországon kivül Mainz vidékén a Mosel közelében találtak, tehát oly helyen, hova Nagy Konstantin szarmatakat telepített a iv. század elején.) Ezekben foglalható össze, a mit a hunn-germánkori magyarországi turánok viseletéről, ékszereiről, fegyvereiről tudunk. Képes ábrázolat nem maradt fönn, mert a nagyszentmiklósi u. n. Attila-kincs, melyet a régebbi felfogás 111—1v. századbelinek tartott, a legujabb összehasonlítások után alig lehet korábbi a vit. századnál, a midőn Magyarországból a germánok nagy tömegével a régebbi turán elem egy nagy része is nyugotra Galliába, Hispaniába, Italiába, Afrikába vándorolt, hazánkba pedig az avarok s utánok más rokontörzsek, a VI. század végén a tarniakok, koczagerek, a vil. század második felében pedig bolgárok, kotragok és onogurok, azon fölül pedig szlávok .költöztek. A nagy-szentmiklósi kincs egyik korsóján ábrázolt lovas vitéz tehát már az avarkori hadi viseletet tünteti f6l.(#) Az avarokról a bizancziak annyit jegyeztek meg, hogy nyelvben és szokásokban hasonlók voltak a hunnokhoz s ezektől csupán a hajviseletben különböztek, mert mig a hunnok a föntebb részletesen méltatott déloroszországi Szasszanidakori ezüst tál dombormüve szerint rövidre nyirt hajat viseltek, az avarok két oldalról szalagokba font üstököt eresztettek (V. ö. 5. 5.), mint a pogány magyarokról olvassuk s a hogy szibériai rokonainknál, a voguloknál, aztán a mongoloknál és mandsuknál ma is szokásban van. Hadi viseletükról, mint már említettük, a nagy-szentmiklósi kincs 2. számu korsójának vitéze után (4. 2.) alkothatunk képet magunknak. Ez a viselet a régi lyes vértből állt, mely Közép-Szibériától kezdve jedve a Krisztus születése utáni első évezred turá yu s alul szegben végződik, parthus-jazig pikkeaz Uralon át a Dunáig el volt terj E ; jainál (4. 3—4.). Mindamellett a Jazigoktól a nagy-szentmiklési vitéz koráig már többféle változás történt e viseletben. A felső ruha itt is derékig ér ugyan, de a ruhaujj csak a könyökig van pikkelyekkel borítva, azon alul a kézfejig vaslemezek vannak az alsó karra erősítve; ép ugy a lábszár is csúpán a térdig pikkelyes, azon alul már a vaslemezzel borított csizma következik : a nyak és váll a anya
