Stranica 171 [171]
OCR
A NÉPVÁNDORLÁSKORI TURÁN VISELET: tn helyt adott egy diszesebb és finomabb minőségű ruhazatnak, a mit a hunnoknal a meghódított népek, különösen pedig a velük többé-kevésbbé rokon kelet-európai maszkhitok és alánok, déloroszországi roxolánok és magyarországi jazigok terjesztettek el. Ezt annál bizonyosabbnak tekinthetjük, mert a szorosabb értelemben vett hunnok s ezen népek összekeveredése nagyon hamar megtörtént, úgy hogy alig egy század mulva a hunnok előnyomulása után a régi szkitha-szarmata-masszagéta népség legalább névszerint teljesen eltünt a hunnságban. Ezen népek pedig részint az irán, részint az antik műveltségi körbe estek már bele. Az iran kultura befolyása a kelet-európai turánokra már jóval a hunnok előtt megkezdődött. A mi különösen a viseletet illeti, a parthus uralom idejében kölcsönös volt az egymásra gyakorolt befolyás. Midőn a Kr. e. tr. század közepén Arsakes a parthusokkal, egy szkitha eredetü közép-ázsiai törzszsel meghódította Perzsiát, a parthus viselet, mely tulajdonkép a régi szkitha viseletnek volt egyik változata, lassankint kiszorította az Akhaimenidakori ó-perzsa viseletet, ugy hogy a Szasszanidakori perzsa viselet nem az ó-perzsa, hanem a parthus viseletnek a továbbfejlődése. Viszont a perzsa kultura által módosított, előállításában diszesebbé s anyagában finomabbá vált parthus ruházat annál is inkább elterjedt a kelet-európai turánoknál, mert hiszen a Kr. e. I. századtól fogva maguk is a parthusok uralma alá tartoztak, sőt még akkor is, midőn a III. század dereka felé a Szasszanidák megbuktatták Perzsiában az Arszakidákat, az AlsóVolga és a Kaspi-tenger nyugoti partvidékén tanyázó maszkhitok fölött a tv. század első felében az Arszakida-házból származott Szaneszán uralkodott.) A parthus és a Szasszanida-kor elejéről való viseletet a kazeruni, naks-i-rusztami és naks-i-redsibi sziklaképek után ismerjük. Csak azokat a részeket emeljük ki itt, a melyek a mi szempontunkból fontosak. Megvan a bő gatya és a czombot verő hosszu ing, mint a Trajanus idejebeli jazigoknál, az ingujj azonban — eltérve a jazig ingtől — hosszu, még pedig a jobb karon a kézfejig ér, mig balfelől jóval hosszabb, a kézfejet is eltakarja s alant kibővül, úgy hogy a magyar lobogós ingujj előképének tekinthetni. A gatyára, mint Strabo mondja, egy másik lábravalót is huztak, kétségkivül téli időben, s úgy látszik, a szárt ilyenkor kötötték össze bokában alól, mint a szkithák. Felső ruhájuk körülbelül "térdig érő, elől nyitott, oldalt kissé felhasitott s ujjal ellátott derék nélküli kabátból állt; volt egy: másik fajta kabát is, melynek szabása emlékeztet áz atillára vagy a régi dolmányra, ez már derékkal volt ellátva s derékon alul fokozatosan kibővült, amannál hosszabb volt, úgy hogy néha majdnem bokáig ért. A ruhát nemcsak vászonból és gyapjuszövetből " készítették, hanem a Khinával való összeköttetésnél fogva a selyemruhák sem voltak náluk ismeretlenek. A magas és hegyes süveg olyan, mint a jazigoké, azzal a különbséggel, hogy nincsen válltakarója, ellenben a dunántúli magyar parasztnál ma is feltalálható a régi parthus süveg alakja; van aztán egy másik változat, a mely egészen alacsony, félgömbidomu s el van látva váll- és fültakaróval, ok Parthus- és Szasszanidakori viselet. (II. tabla, By BR I. tabla 10—12. és 15—16., 14—15. tabla.
