Oldal 165 [165]
A SZKITHA-SZARMATA VISELET. 5
A labszarakat fedő ruha két változatban fordul elő az emlékeken. Egyik, minő a
kulobai edényen látható, szűk, testhez álló nadrágféle, melyet alul a rövidszáru csizmába
huztak és gazdagon elláttak pitykeforma diszítéssel, ugy, hogy egészben véve nagyon emlé¬
keztet régi csendbiztosaink végig gombos nadrágjára. A pitykeszerü kerek ékítmények,
melyeknek közepén egy pont látszik, bizonyára nem voltak egyebek átfurt bronzgom¬
boknál vagy pikkelyeknél, minők nálunk is előfordulnak kései bronzkori leleteinkben,
még pedig mindig nagyobb számmal. Ha ezeket a pikkelyeket szorosan egymás mellé
varrták, mint a jazig-szarmata korban, már nem diszítésre, hanem védelmül szolgáltak,
más szóval a kelet-európai szarmaták, a későbbi altaji turkok és a népvándorláskori
barbárok pikkelyes vértezete alapjában véve nem egyéb, mint a szkitha-nadrág diszíté¬
sének továbbfejlődése.
A lábravaló ruha másik változata, mely egyéb kulobai emlékek, aztán a csertomlicki
korsó alakjainál fordul elő, inkabb gatyaszerü. A sürü ráncz világosan mutatja, hogy
ez vászonruha, míg amaz nyilván bőrből készült. Egészben véve bő, ha nem is annyira,
mint a jazigok gatyaszerü ruhája, vagy a minő a magyar gatya, — a dák, gall és régi perzsa
nadrágnál azonban bővebb; még legjobban megfelel a török salavárinak, alul ugyanis
a bokánál buggyosan összekötötték s a csizma fölé huzták, bár néha ezt is begyürték
a csizmába, mint a másik lábravalót. Az ókori népek hasonjellegü ruhája közül a dák
nadrág szorosan egyezik a mai oláh vászonnadrággal, mig a gall nadrág a mai fran¬
czia pantallon őse. A kulobai emlékeken a szkitha gatya apró keresztekkel van behintve ;
nem hinném, hogy ez a diszités érczből lett volna, sokkal valószinübb, hogy kivarrták
ép ugy, mint a csertomlicki korsón az egyik szkitha gatyaszárán végig futó széles sujtás¬
forma ékítményt.
Alig lehet kétségünk, hogy ezen ruhának egykori szkitha nevét a magyar galya,
meg a hasonló finn, vogul és szláv szók (kaatio, kas, gasti, gacse) tartották fenn. Az
elnevezés elterjedési köre megfelel a régi szkitha területnek, a szó eredetére azonban
a mai nyelvek közül, melyekben feltalálható, egyik sem nyujt kielégítő magyarázatot
s ha igaza is van Fiók Károlynak, ki a szót a magyar xckötv igének megfelelő finn¬
ugor tőből származtatja, akkor is olyan népnél kellett keletkeznie, melynek nyelve
lehetett ugyan rokon a magyarral, meg a finnel, de korántsem volt azonos.
A lábbeli puha bőrből vagy mint a mai voguloknál, nemezből készült s lábikráig
érő rövid és bőszáru saru volt, melyet a bokánál szíjjal vagy szalaggal kötöttek le.
Volt aztán egy könnyebb fajta, czipőforma lábbeli is, mely a gatyás szkithákat ábrá¬
zoló emlékeken látható s mint a csertomlicki korsón elég jól kivehető, nemcsak a
bokában foglalták össze szíjjal, hanem a lábfőn is átkötötték.
Fegyverzetükről ugy az emlékek, mint az ókori irók után elég világos képet alkot¬
hatunk. Az íjj, melynek használatában rendkivüli ügyességre tettek szert, sajátságos
alakjánál fogva különbözött az antik világ népeinél ismert íjjaktól s felhuzásánál, a