Stranica 164 [164]
j A SZKITHA-SZARMATA VISELET.
sze különbözött az ókori
i a i A illeti, annak minden egyes. ré :
A mi a szkitha ruházatot illeti, don éghajlat alatt
művelt népek viseletétől s magán viseli azt a bélyeget, hogy zor
keletkezett. ge jú 7
A süveg nemcsak a fejet takarta, hanem hátsó része a fan kezdve egész a
vállig leért s a fület és nyakat is megvédte a hidegtől ; felső része icupalalas nyult
fölfelé és csúcsban végződött, mely kissé előre vagy hátra konyult, de előfordul az a
forma is, midőn egészen a fejtetőhöz simult s annak az alakját adta vissza, a nyakfedő
: az iráni szakák igen magas — mint Herodotus mondja,
rész azonban itt sem marad el; : a
a hosszura növesztett s hatrasimi¬
hegyben végződő, egyenesen álló föveget viseltek ; ae
tott egyenes (és nem göndör vagy fodros) haj, melyet Aristoteles is lágynak, simának
és egyenesnek mond, a vállat verte s néha (de bizonyára csak a fejedelmi személyeknél)
szalaggal volt átkötve s a masszagétáknál aranydiszítéssel ellátva. Hippokrates . szerint
különben, miként a mongol rasszhoz tartozó népek, meglehetős szőrtelenek és csupasz
arczuak voltak, úgy hogy a férfit a nőtől — viseletük is egyforma levén — nem igen
lehetett megkülönböztetni; az emlékeken azonban már bajuszos és szakálas alakokat
találunk, ámbár ezeken is észrevehető, hogy a bajusz és szakál ritka volt s korántsem
olyan tömött és hosszu, mint a perzsáknál és assziroknal.”
A ködmen- vagy bekecsszerü felső ruhát magukra öltötték s nem a fejen át vették
föl, miként a görögök és rómaiak az ingszerű chitont és tunikát. E ruha eredeti szkitha
nevére két ó-perzsa ruhanévből következtethetünk, melyeket klasszikus irók hagytak
ránk s a magyarban is megvannak ; az egyik mandyé (0v06y) — mente, a másik kandysz
txávöves) — kantus, köntös, mely utóbbi névvel az elől nyitott, bő ujju, sarkig érő méd
köpenyt nevezték. A két elnevezés — úgy látszik — nem irán eredetü, valószinü, hogy a
perzsák a középázsiai ókori nomádoktól vették át." A szkitha kabát — talán a «mandyé» —
mente — egész a kézfejig érő hosszu és szűk ujjal volt ellátva s elől végig nyitva, testhez
állt s a czombig ért, szélein prémmel volt szegélyezve s a két szárnyát egymásra hajtva,
derékben övvel szorították össze. Annak semmi nyoma, hogy a ruha összefoglalására
ekkor még csatot vagy gombot használtak volna, ép azért a szárnyak bősége nagy volt,
hogy egymást födjék s a mellet és gyomrot az összefoglalás hiányossága ellenére is
védjék a hidegtől. E miatt a ruha vágása sem egyforma, néha egyenesen, máskor
rézsut megy lefelé. A csertomlicki ezüst korsón ábrázolt egyik szkitha ködmenének
háta közepén egy széles szegély látható, a minek egyéb rendeltetése nem lehetett, mint¬
hogy diszítésül szolgáljon. Az emlékeken világosan megkülönböztethető egy melegebb
fajta felső se bőrből, s egy könnyebb, kétségkivül vászonból. Az öv, mely fa) fedő
ee od ee ee : szkitha öltözetnek, keskeny szíj¬
a tegez s aztán, a mit a fenmaradt sparse “ ee ae ae a
; ; : gyan nem találunk, de Herodotus
egész határozottan mondja, az ivócsésze.() ;