Stranica 163 [163]
A SZKITHA-SZARMATA VISELET. 3
dolgot említi, hogy a lent kenderrel is lehet helyettesíteni s a kender- és lenruha éssze¬
téveszthető ; maga a «kannabisz» (xévvafic) — kender szó is annyira uj, hogy Herodotus¬
nal régebbi görög irdknal egyáltalában nem fordul elő s kétségkiviil a szkitháktól ment
át a görög nyelvbe, innen a rómaiba s más európai nyelvbe. Az a körülmény, hogy a
vad kendert ugyan szkithaféldi növénynek mondja Herodotus, de már a kenderből
készült ruhát a thrákoknak tulajdonítja, arra mutat, hogy a ruházatukhoz szükséges
vásznat nem maguk a szkithak állították elő. Esetleg rabszolgáikkal készittethették vagy
a szomszédos thrákoktól szerezhették be, a kik Herodotus korában egész a Dnyeperig
fölnyultak. Gyapjuból készült ruhát, Trogus Pompejus állítását elfogadva, nem hasz¬
náltak s épen azért vált ki a szkitha környezetből egy — különben szkitha szokásokat
követő, ámbár nyelvére nézve a szkitháktól különböző felső-don- és közép-volgamelléki
nép, mivel gyapjuból készült gubafélét viselt, a mely népet aztán a pontusi görögök
egyszerüen «melanchlainoi» (fekete gubások) néven emlegettek. Annál jobban értettek
a szkithak a bőr kikészítéséhez, a miben a később szerepelt turánok is mindenkor
kitüntek. Mikép tették puhává a bőrt, hogyan fehérítették meg, mivel festették be: az
eljárási módról nincsenek közelebbi adataink, mindössze Herodotus mond annyit, hogy
ökörbordával dörzsölték le a bőrről a hust s aztán a bőrt kicserzették. De Herodotus¬
nak az a tévedése, hogy a szkithak fényesre kifehérített s puha ködmenféle felöltőjét
emberi bőrből készültnek gondolta, eléggé tanuskodik a szkithak e téren való tigyessé¬
géről. Hogy a bőrt valami kimoshatatlan festékkel színesre festették, azt szintén Hero¬
dotus után tudjuk; ő ugyan nem egyenesen a szkithákról, hanem a masszagetákról
mondja, de a két nép nemcsak szomszédos volt, hanem viseletben, szokásokban s élet¬
módban is nagyon egyezett egymással, úgy hogy a szkithaknak a színes bőr eldéallita¬
sában való jártasságát annál inkább igazoltnak tarthatjuk, mert az emlékeken a ruha
különböző czifrazattal, körökkel, csigavonalakkal, keresztecskékkel stb. van ellátva, sőt
egészen behintve s ha ez részben ékszert, pitykét ábrázol is, másik része kétségkívül
olyan színes bőrdiszítés volt, a minő a magyar subán egész a mai napig fenmaradt.
Az állatok közül, melynek bőréből ruhát készítettek, az uralvidéki erdőségek finom
szőrméjü vadjain kivül Hesychius említi a rénszarvast (rápovöocj; a rénszarvas, mely
ma csak a legészakibb vidékeken honos, az ókorban dél felé jóval messzebb lenyult,
kemény bőrét nyilván pánczélféle hadi öltönynek használták fel a szkithák. Az Araxestől
északra, a mai kirgiz pusztaságon lakó masszagéták, Herodotus szavai szerint, a fókák
bőrét használták föl ruházatul; nem valószinü azonban, hogy a masszagéták egy ilyen —
náluk ismeretlen tengeri emlős bőrével ruházkodtak volna, hanem — mivel Herodotus
az Araxes vagy Jaxartes mocsaras vidékének lakóiról mondja ezt — a «fdka» elnevezés
alatt valamelyik itt honos vizi emlós, hód vagy vidra értendő, a melyekről különben —
az uralvidéki búdinokról irva, világosan mondja, hogy bőrüket bundáik szegélyére
varrták föl.€