Oldal 127 [127]
életnagyságban ábrázolt alakját tünteti föl, összetartozik-e a
sirláda oldallapjaival, melyek törökökkel harczoló s megkötött
török foglyokat hajtó magyar lovagokat ábrázolnak. Ezek a
reliefek nyilván a xv. század második feléből valók és semmi
esetre sem a xvi. századból ; a vitézek salade alaku sisakja e
tekintetben minden kétséget kizár. De már Varju E. megjegyezte
(Arch. Ért. 1899. 32. I.), hogy a reliefek mtibecs tekintetében
magasan felette állanak a kormányzó képmásának vagyis az
oldallapok, meg a fedőlap esetleg más-más siremlékeknek a
részei. Lehetetlenség ugyan nincs benne, hogy e részek azért
mégis összetartoznak ; egyik részt, talán a fedőlapot a kormányzó
alakjával, mindjárt az elhalálozás után készíttette özvegye, de
aztán a Hunyadi-fiak elfogatása, László lefejeztetése és az özvegy
sereggyűjtése miatt egyidőre megakadt a munka s egy pár év
telt el, a mikor ujra hozzáfoghattak és elkészült a siremlék. De
az ilyen magyarázatnak csak akkor lehetne nagyobb sulya, ha a
fedőlapról is igazolhatnánk, hogy xv., nem pedig xvi. századbeli.
A szövegben (122—-123. I.) erre nézve felhozott bizonyitékokat
azonban Boncz Ö. ur ellenvetései után magam sem tartom elég
nyomósaknak s még a kard alakja sem tekinthető ilyennek, bár
a xvi. század derekától kezdve inkább szablyát, mint egyenes
kardot találunk ; mindössze azt lehetne a xv. század mellett fel¬
beli kardoknak voit a jellemző sajátsága, ellenben a xvi. század¬
ban már csak a hegyes tőröket találjuk ilyen pengével, csakhogy
ezeknél a penge töve jóval keskenyebb szokott lenni, mint a
rendes kétélü kardoknál, melyek a xvi. században egyenletes
szélességüek voltak. A mi igazán korjellemző volna, t. i. a
markolat és keresztvas, annak az idoma a siremléken nem vehető
ki (ábránkon rendes Mátyáskori markolatnak van rekonstruálva),
a mennyi látható belőle (v. ö. akár Varju E., akár Boncz O,
rajzaval), az megfelel a Kálmán püspök kardja xv. század vége
felé készült markolatának (1. XV. tábla, 9. sz.), a melylyel
különben a rövid és keskenyedő penge is egyezik. De a mily
bizonytalanok a xv. századra utaló sajátságok, ép oly határozat¬
lanok azok, melyeket Boncz Ö. ur hozott fel a siremlék
xvi. századbeli jellegének kimutatására. Ez idő szerint ugy áll a
dolog, hogy Boncz Ö. ur kérdésessé tette, vajjon a siremlék
fedőlapja Hunyadi János siremlékének volt-e a része s az ott
ábrázolt férfi Magyarország kormányzóját akarja-e feltüntetni vagy
pedig valamelyik xvi. századbeli erdélyi fourat? De akár az
egyik, akár a másik irányban a döntőszót ma még nem lehet
kimondani. Ha azonban a fedőlap és a sirláda méretei pontosan
összevágnak, akkor össze is tartoznak. Mert ekkor már annak is
nagyobb sulyt tulajdoníthatunk, hogy — mint Halavács Gyula
úrtól értesültem — nemcsak a fedőlap és reliefek, hanem a
másik két Hunyadi-féle emléknek is az anyaga, a vörösesbarna
márvány ugyanabból a közetből való, holott a Kendy-féle em¬
lék részei Izabella és II. János siremlékének kőzetével egyez¬
nek. Már pedig ez esetben a reliefek kormeghatározó sajátságai
XV
lehet későbbi a xv. század utolsó harmadánál s akkor mindazon
viseletbeli sajátságnak a kora, melyet a korábbi emlékek gyér volta
mialt csak a xvi. század derekától fogva tudunk konstatálni,
visszavezethető a xv. század derekáig. Ezen fordul meg a kérdés
s mindenesetre szükséges a siremléknek a legapróbb részletig
kiterjedő átvizsgálása, a mi a mai szük és sötét helyen nem tehető
meg. Képünk különben a palást (illetőleg dolmány) felálló gallér¬
ján és a süvegen kivül teljesen a többi xv. századbeli emlék alap¬
ján van rekonstruálva.
Ir. Csapatvezér I. Miksa császár szolgálatában. A Weisz¬
kunig után (Jahrb. d. Kunsthist. Samml. VI. k. 144. I.). A kép
azt a jelenetet tünteti föl, a mikor Miksa a csapatvezérekkel és
kapitányokkal a saját anyanyelvükön beszél ; beszélt pedig hét
nyelven, még pedig a németen kivül említi a Weiszkunigban a
francziát vagy burgundit, flamandot, angolt, spanyolt és olaszt
vagy lombardot, a hetedik nyelvről hallgat. Ez lehetett a magyar,
mert hogy seregében magyarok is voltak, azt tudjuk s a szóban
forgó csapatvezér, kinek viselete egészen elüt a többitől, csakis
magyarnak vehető föl. Lehetne még olasznak is tartani, ha épen
a Weiszkunig a 142-ik lapon egészen máskép nem ábrázolná az
olasz katonákat. A sisak a Hunyadi János-féle siremlék reliefjein
evő salade-forma után van feltüntetve.
12. Csapatvezér Mátyás király seregében. Tarczay Tamás¬
nak (+ 1493.) a sárosmegyei héthársi templomban levő siremléke
után. Gipszmásolata a M. N. Muzeumban. (Turul. 1890. 39.
Szendrei J. Hadt. eml. 94. 1.)
13. Főur hadi öltözetben, Mátyás király korában. Szent¬
györgyi Györgynek (} 1467.) a pozsony m. szentgyörgyi plé¬
bánia-templomban levő siremléke után. Gipszmásolata a M. N.
Muzeumban, (Henszlmann J. Magyarorsz. csucsives stylü
műemlékei. 196. 1. Czobor B. Magyarorsz. tört. eml. 8. füz.
XXXII. tábla. V. 6. Arch. Ért. 1899. XIX. 102. I.)
XV. TÁBLA.
Magyar fegyverek a XV—XVI. századból.
(Legnagyobb részük ki volt állítva 1896-ban, az ezredéves országos
kiállítás alkalmával. V. ö. Szendrei János : Magyar hadtörténelmi emlékek
az ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1896.)
I. 1500 körüli magyar huszárpaizs vagy kotorgárd vasból,
aranyozva. A bécsi udv. gyűjteményben. (Hasonló kotorgárddal
van ábrázolva I. Miksa császár egyik hadnagya a Weiszkunig¬
ban. Jahrbuch d. Kunsthist. Samml. VI. 128.)
2. Gyalogsági paizs Mátyás király czimerével, vászonnal
bevont fából. Mag. 115 cm., szél. 62 cm. Eredetije gr. Wilczek
János birtokában, kiállítva az ezredéves kiállításon. (Szendrei J.
Hadt. eml. 190. 1. 603. sz.)
3. Magyar huszdrpaizs vagy kotorgard, pergamenttel be¬
vont fából, ezüstözve és festve. Valószinüleg I. Miksa császár
magyar testőreié volt. A bécsi udv. gyűjteményben. (V. ö.