vértezettel. (V. ö. Viollet le Duc: Dictionnaire raisonné du
mobilier. Paris, 1872. V. 240., a fejtakaré alakját |. u. o.
246. I. — Beeheim Waffenkunde. Bécs, 1890. 130. és 133. |.)
Io. IV. Béla korabeli magyar four a pécsi dombormiivek
és a Reimchronik leirása után rekonstrudlva. (L. 19. t. 3., 5.
Szöveg 73—74. |.)
11. Magyar király a xm. században. Rekonstrualva II. Endre
pecsétje után. (Mill. magy. tort. II. k. 377., 399. I.)
12—13. Tótországi herczeg és herczegné. A cividalei
Gertrud-codex Sz. Pétert s előtte térdelő fejedelmet és feje¬
delemnét, minden valószínüség szerint Endre tót és dalmát
herczeget s nejét Meráni Gertrudot ábrázoló képe után. (A kép
pontos szines másolatát lásd Mill. magyar tört. II. k. 376. 1.
A cividalei codex ismertetését 1. Csontosi Jánostól Magyar
u. o. 1882. évf. 176. s köv. II. Korára nézve azonban v. ö
szöveg 70. s köv. II.)
I4. Magyar király a xi. század derekán. V. István ifjabb
király 1257-iki oklevelének pecsétje után. (L. 22. tábla, 4. sz.)
Magyar viselet az utolsó Árpádok és az Anjouk
alatt.
1. XIII. századbeli lovag. (La chevalerie et les Croisades után. )
2. Magyar főur hadi viseletben László somogyi ispán
1236-iki pecsétje után. (Arch. Ért. 1877. XI. 257. I.)
3. xii. századbeli kardhordó.
4— 5. Keleties jellegü olasz viselet után rekonstruált magyar
viselet (hajadon és ifju) a xin—xiv. században. Mindkét alak
Vecellio után (Habiti antichi et moderni. 1859-iki párisi kiad.
I. k. 45. és 44. 1.) A férfialakra megjegyzi Planche, hogy a
xin. századbeli olasz viseletnél Vecellio és Bonnard metszetei
nem nélkülözhetők, bár az adatok nem egészen hitelesek. (J. R.
Planche : A Cyclopedia of Costume. London, 1879. II. k.
95. és 72. 1. közölt rajzok után.)
6—8., 10. Olaszos viselet a xiv. század dereka táján.
Tommaso da Modena 1342—58. körül a trevisoi Sta Margherita
egyház számára készített és Sz. Orsolya legendáját ábrázoló
freskójáról a két apród, midőn Sz. Orsolya fogadja Gerasina
siciliai királynét, azután a pogány angol-szász királynak a ker. britt
királyhoz küldött követségéből egy férfi és karvalyt tartó apród.
vannak. (Lásd Julius von Schlosser : Tommaso da Modena und
die altere Malerei in Treviso. A «Jahrbuch der Kunsthist.
Sammlungen d. a. Kaiserhauses». Bécs, 1898. XIX. kötetében,
240—284. |. Az egyes alakokat |. u. o. 270. I. XXIX., tabla
1. és 268. |. XXVIII. tabla 2. sz. a.)
g. Anjoukori viselet. (V. 6. 32. tabla 7. sz.)
ro. Olasz viselet a xiv. század második feléből. (Planche :
A Cyclopeedia of Costume. II. k. 95. I.)
Magyar és kun viselet Nagy Lajos király
korában, a XIV. század derekán.
(Valamennyi kép kisebb-nagyobb módosítással az 1357-ben
készült bécsi Képes Krónikából van átvéve. A krónika eredetije
a bécsi udvari könyvtárban van, Bicsérdy János által készített
másolata a M. N. Muzeum könyvtárában. V. ö. szöveg 93. S
köv. II. A képek festőiről I. Pulszky F. Magyarország Archzolo¬
gidja. Budapest, 1897. II. k. 222—226. 1.)
A. (Felső sor.) 1. Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja.
(A 7o-ik levél azon miniature-je után, hol Erzsébet öt fiával
együtt van ábrázolva.)
2. Apród. (Sz. István születése. 19-ik levél.)
3. Kun vitéz.
4. Nagy Lajos király. (A czimkép után, melynek fényképét
közölte a Czobor Béla által szerkesztett s Gerlach és Schenck
által kiadott a Magyarország történeti emlékei az ezredéves orsz.
kiállításons cz. munka, 5. füz. go. |.)
5—6. Nagy Lajos testőrei. (A czimkép után. A sisakdísz, a
crista, olaszos. Egy ilyen aranyozott bronz sisakdíszszel ellátott
sisak — celata a turini kir. fegyvertárban. Lásd
A. Angelucci: Catalogo della Armeria reale. Torino, 1890.
169. I.)
7. Előkelő harczos, korszovágy dolmányban, sisakján föl s
alá csapódó lélekvassal. (Mintául szolgált a krónika 14-ik levelé¬
nek hátsó lapján levő és San-Severinoi Deodatust ábrázoló
miniature, mig a paizs alakját I. a 21-ik levélen, Sz. Istvan
fegyverhordéja kezében.)
B. (Alsó sor.)
(A czimkép után.)
3. Erzsébet királyné, mint hajadon a Róbert Károlylyal
való menyegzőjét ábrázoló kép után s 4. u. o. kürtös. (70-ik
1—2. Főurak Nagy Lajos udvarában.
levél első lapján.)
5. Fölnyergelt ló tornanyereggel. (Sz. István lova a Kean
legyőzetését ábrázoló képen. 21. levél.)
A. (Felső sor.), Vadász a Hunor és Magyar vadászatát
ábrázoló kép után. (Képes Kr. 3-ik levél.)
2. Aguila János, a vasmegyei martyianczi templon szentélyé¬
ben levő térdelő képe után ; az előtte levő mondatszalagban a
következő fölirattal : «Omnes. s(anc)ti. orate. p(rojme. Johanne.
Aquila. pictore.» Azaz mindszentek, imádkozzatok értem, Aquila
Janos festdért ; a templom épült 1392-ben, «per manus Johannis
Aquile de Rakespurga oriundi.« (Rómer Fl. Régi falképek.
II. tabla, 5. sz. a. a 12. lapon, a hol a kép hibásan velemérinek
van. mondva, |. 45—46. |. ; Veleméren csak paizsa és térdelő
alakjának nyomai vannak- |. 16. |.)
3—5. Vezér, királyi zászlótartó és előkelőbb harezos.