Oldal 461 [461]
Skkel is, mint hajdan, de mindig munká¬
tarsi, baráti összeköttetéseket; más eszkö:
val, gyarapítsa, és a külső körülmények szerint használja fel minden erejét, s szerezze
vagy tartsa meg azt a hatalmi kört, melyet az első, ősmagyar dinasztia a határokon
túl, az övező népeknek egymásra nézve szintén idegen és nem egységes területén
megszerezni és megtartani tudott.
Ez az Árpád és az Árpádok bátor és s politikai hagyománya.
ÖN IDŐN A TUDÓS indítványozó ajánlatára az irodalmi intézet az emlékmű
megi
dra felkért, az idő rövidsége miatt alig lehetett már arra gondolni,
hogy a nagyszabásúnak ígérkező s ezért sok időt és fáradságot igénylő
művet egy író az ezeréves fordulóra megalkothassa. Ezért tervezetet dolgoztam ki,
melyet kiváló munkatársakkal a kitűzött időre megvalósíthatónak véltem. E terve¬
zetnél, a mű sikeréért, két véltem 6: őnek. Először is, hogy a
nf
ne legyen kisebb-nagyobb, véletlenül dsszekeriilé vegyes czikkek albumszerit egybe¬
állítása, hanem — a mennyire ez a munkatárs urak irói szabadságának sérelme
nélkül lehetsé Jol és szerkezetében egységes alkotás; másfelől
pedig, hogy az ekként tervezett egységes mű egyes fejezetei úgy állíttassanak össze,
hogy külön-külön szakférfiak által megírhatók legyenek.
Mivel pedig Árpád személye, a kevés hiteles történelmi adat mellett — a hagyomá¬
nyok, mondák és mithoszok ködébe burkolva maradt csak reánk, szükségesnek látszott:
a) a történelmi igazság pontjából Arpadot alkotásai valamint a kornak,
fajnak, műveltségnek és színtérnek alaposan megrajzolt hátterében feltüntetni;
b) a kort és szereplőit: bevándorló őseinket, itt a hazában sírjaikban talált em¬
lékekkel műveltségtörténeti szempontból megvi