Oldal 412 [412]
2
fehér¬
vetkeztetésekre adhatnak okot.
Régebben szokás volt Imre királynak a
Blagaj grófok őse részére szóló czímer¬
adományát is felhozni bizonyítékul az Árpá¬
dok oroszlánja mellett, Ma már ezt nem
tehetjük, mert Imre kírály 1200. évi czímeres
melyben a király kiváló kegyül
az Ursino grófoktól eredő Istvánnak saját
leveléi
kírályi czimerét — pajzsban és sisakon a
növekedő oroszlánt adja, régóta ie
9 GR
korú festmények nemcsak czímerünk, királyi
zászlónk alakját világítják meg, hanem a
x
szineket is közlik velünk, a miről pecsét és
! érem nem adhat felvilágosítást.
Korra nézve legelső egy Zürich vidéki
papnak: Conradus de Mure-nak — ki 1275
táján halt meg — leírása a magyar király
czimerérol, Ez a Konrád korának igen ne¬
ves írója volt, ki nótáriusok, levélírók szá¬
mára nagyon olvasott kézikönyvet írt, Min¬
ket azonban egy másik munkája érdekel
hogy az minden t
nélkül készült, későkori hamisítvány.
Ennyi lévén az oroszlán mellett szóló bi¬
zonyítékok értéke, reánk jutott hiteles emlé¬
keink világánál csak annyit állapíthatunk
meg, hogy az Árpádok családjának előt¬
tink ismert legrégibb ezímere nem az
oroszlán. hanem a csíkolt pajzs. melyen
minden második csík lépő apró oroszlánok¬
kal van megrakva. Úgy az oroszlánok,
mint a csíkok száma változó, a mi külön¬
ben e korban általános szokás; mert ekkor
még a kisebb, ismétlődő czimerképek száma
a szmidt álló felül
paj
tól függ. A két carnal: kezeli megek ez
Árpádok a csikokat tartották a fontosabb,
jellemzőbb részletnek és nem az oroszláno¬
kat, melyeknek apró méretük és ábrázolási
módjuk által inkább ornamentdlis hatásuk
van. Hogy a csikolt pajzs a fontosabb, ezt
források és közelkorú leírások is igazolják.
A másik Árpádkori czímerrészlet, a kettős
kereszt, vallásos motívum, mely IV. Béla
idejében lett a kiraly czímerévé.
ÁS KUTFOKROL is tettünk
) említést, melyek az Árpádok
, czímerére világot vetnek. Ezek¬
nek nincs ugyan oly bizonyító erejök, mint
a hítelesség minden külső és belső feltételei
között készült királyi pecséteknek és a pénzek¬
nek; de az imént mondottakat mindenben
megerősítik. Az emlékek e csoportja részben
még az Árpádok korából való s a felemli¬
tendőknek legfiatalabbja is csak alig félszáz
évvel készült az utolsó Árpádházi király
elhúnyta után, Ez egykorú leírások és közel¬
lebbrél, egy «<Clipearius» nevű könyve,
melyben saját vallomdsaként 160 kirdlynak
és nagyúrnak czimeret írja le pontosan egy¬
egy latin verspárban. Ennek az elveszett
könyvének töredékét 146 czímer leírá¬
sát — az utókor számára egy Hemmerlin
nevű író őrizte meg, a ki azokat kétszáz
évvel Konrádunk halála után a nemesi és
paraszti állapotról szóló művébe átvette.
Ezek között van a magyar, tehát Árpád¬
házi királynak czimere is, mely azonban
teljesen eltér minden ismert királyi czíme¬
rünktől. Konrád szerint a magyar király
" czímere: vörös pajzsban felnyergelt fehér
paripa. Arra nem gondolhatunk, hogy a
sveiczi író III. Bélának vagy Imre kirdly¬
nak pecsétes gyűrűjén lévő lovas alakot,
melyet titkos ellenpecsét gyanánt nyomtak
a nagy királyi pecsét képébe, — nézte a
magyar kírály czimerének, vagy hogy a
IV. Béla király némely érmén látható lovast
vélte annak. Inkább azt kell gondolnunk,
hogy a jó Konrád a magyar czímert össze¬
tévesztette mással, például a régi braun¬
schweigi herczegi czimerrel. Egyet azonban
eltalált, az Árpádok czímerének szineit,
mert az csakugyan vörös és fehér, a hogy
ezt a korra legközelebb eső, még mindig
A híres firenzei krónikás: Giovanni Villani.
munkájában leírja a magyar trónkövetelő¬
)nek, az Anjou-házbeli Martell Károlynak
1295. évi
bevonulását Firenze városába.
/ sarkantyús lovag volt, kiknek pajzsát arany
liliom borította, melyet vörös és ezüst SZe¬
‘ ) gély, azaz — mondja a krénikas — Ma¬
ae az Anjouk családi czimere; a vörös
és ezüst szegély nem lehet más, csak az a