Page 411 [411]
az Árpádok czímeré¬
4 ben, akkor nem ez marad ki legelőször az
uralkodóház czímeréből és nem lép helyébe
a vágásos pajzs. Ha oroszlán az Árpá¬
dok házának czímerképe, akkor ez a czíi.
merben az uralkodó alak, A régi heral¬
dika gyakorlata szerint a főalak kiemelke¬
dik a czímerből messziről felismerhető mó¬
don s nem ábrázolják azt oly aprónak és
héttől tizenegyig változó számban, a hogy
ezt királyaink eredeti pecsétjein látjuk. Ha
oroszlán az Árpádok czímere: oly erős csa¬
ládi érzékkel bíró uralkodó, mint IV. Béla,
nem hagyja el azt a jelvényt, melyet atyja
és nagybátyja több évtizeden át czímere
gyanánt viselt, s az nem tűnik el nyom¬
talanul a királyi czímerből, érmeken, pe¬
eséteken okvetetleniil visszatér, a hogy a
kírály néhány érmén, majd még az Árpá¬
dok idejében, mint a leányági leszármazás
jogán trónkövetelő Anjouknak igényczimere,
s végül az Anjou-ház ideje óta mint az
ország czímerének egyik alkotó része,
Az oroszlánnak, mint az Árpádok ősi
czímeralakjának védői több emlék bizony¬
ságát hozzák föl nézetük támogatására,
Ezek között korra nézve a legelső a koro¬
názási jelvények egyik legrégibb darabján
a királyi pálcza kristály-gombján látható
állat-alak. A pálcza gombját alkotó ásvány¬
kristályba ugyanis három oldalról erős ke¬
leti izléssel stilizált ülő oroszlán van bele¬
vésve, mely a régi perzsa emlékek orosz~
lánjaihoz hasonló. A vésés kora szakértők
véleménye szerint még a X. századra eshe¬
tik; ahhoz azonban erős képzelő-tehetség
ban az Árpádok lépő apró oroszlanjait és
az Imre kirdly pecsétjén Jathatéknak min¬
táját ismerjük fel.
Egy másik érv, melyet az Árpádok orosz¬
lánja mellett felhoztak, a thűringiai czi¬
mer, melyről az a hagyomány, hogy a
ringia czímerébe JJ, Endre király leánya,
Szent-Erzsébet révén jutott, A nézetek meg¬
oszlanak, hogy e czímerben voltaképen me¬
let. Némelyek, mint Michelsen és az ő nyo¬
mán Henszlmann Imre is, azt tartják, hogy
vörös csíkokkal osztott pajzsmező s az orosz¬
lán Szent Erzsébet
thiiringiai czímerbe ; mások, élükön Hohen¬
czímeréből került a
lohe-Waldenburg herczeg, épen ellenkező¬
csíkok
valók az Árpádházi királyleány családi
ringiai czímerben az ezüst-vői
czímeréből, Ha a heraldikai felfogást és a
régi gyakorlatot vesszük figyelembe, ez az
utóbbi föltevés sokkal valószínűbb; mert azt
ki tudjuk mutatni, hogy az Árpádkori czíme¬
res pajzs és a zászló, mely utóbb Magyar¬
ország czimerévé is lett, vörös-fehér csíko¬
zatú volt; oly heraldikusan stilizált ágas¬
kodó oroszlánt azonban, mely elfoglalja a
pajzs egész mezejét, a minő a thűringiai
czimerben látható, az Árpádok egyik czi¬
merváltozatában sem találunk. Az Árpádok
oroszlánja apró, lépő vagy futó helyzetben
lévő, a pajzs felületén sokszor ismétlődő
állat; a thiiringiai pedig hatalmas, ágas¬
kodó, a pajzsot teljesen kítőlő egyedüli
czimerkép, A kétféle oroszlán, az Árpádoké
és a thiiringiai, két különböző heraldikai
A thűringiai czímerproblémát egyébként
csak akkor lehetne egész bizonyossággal
megoldani, ha teljesen megbizható hitelű
5 ékek allanó oe
érkezésének éve, vagyis az 1211. év előtti
vagy utáni időből valók-e, s a czímer-vál¬
tozás dsszefiigg-e Szent-Erzsébetnek Thü¬
ringiába jövetelével? Ilyenek nem létében,
kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a
thűringiai oroszlán nem bizonyíték az Ár¬
pádok hasonló czimerképe mellett; de annak