Stranica 398 [398]
képét taldljuk a Turóczi krónika augsburgi
kiadásában, ennek azonban semmiféle iko¬
nografiai értéke síncs.
Szent-László utódjának, Kálmán király¬
nak külsejéről a krónika leírásából értesii¬
link. Úgy mondják: púpos, sánta, kancsal
és selyp volt; ezt azonban nem szabad szó¬
Uralkodásának
történetéből világos, hogy ha nem is volt
szerinti értelemben venni.
valami daliás növésű, mint Szent-László s
habár
minő fogyatkozásai csakugyan voltak is,
a mi hihető fermetének vala¬
hadra alkalmas és csatákban forgó, vitéz
fejedelem volt. A Képes Krónika miniátora
a szövegnek megfelelően púposnak festi, pél¬
Kálmán király a főpapok közbenjárására kibékül Álmos herczeg¬
gel, az utóbbi
tal. alapított edlőmöti egyház felszentelésekor
(A Bécsi Képes Krónikából.)
dája azonban alig találhatott követőkre; a
Turóczi Krónika mindkét kiadásának illuszt¬
rátorai már nem vesznek tudomást alakja
hibáiról, s a XIV. századi művészszel abban
is ellenkeznek, hogy a papi pályát is próbált
uralkodót csupasz ábrázattal rajzolják.
A Képes Krónikában s részben Turóczi
úgy ILIstván, mint
Álmos herczeg. fia II. (Vak) Béla, továbbá
II. Géza s az utána jövő kiskorú királyok
képeit, de ez apró illusztráczióknak kevés
hitelt tulajdoníthatunk. A festő a krónika
szavainak megfelelően hol fiatal, hol meg
öreg alakot rajzol; az előbbiek arcza csu¬
pasz, az utóbbiak szakált viselnek. Mind¬
ezek az uralkodók sokkal kisebbek voltak,
mintsem hogy emléküket egy emberöltőn túl
334
megőrizték volna, Nagy elődök kis utódait,
kivalt ha soraikat kiváló egyéniség követi,
hamar elfelejtik.
Ilyen kíváló alakja történetünknek III. Béla
kírály, a ki e korban szokatlanul
majdnem negyedszázadra terjedő
Vak (11.) Béla király és neje az aradi országgyűlésen.
(A Bécsi Képes Krónikából.)
dása alatt úgy itthon, mint a külföld előtt
tiszteletet szerzett koronájának, s méltónak
mutatkozott nagy elődjére: Szent-Lászlóra,
a kit példaképül választott s kinek szentté
avatását kieszközölte. Ám a krónikák s a
késői ábrázolások után róla sem mondhat¬
nánk bizonyosat, ha a véletlen szerencse
meg nem őrzi s napfényre nem juttatja te¬
temeit, az egyedülieket, a melyek Árpád¬
házi kírályainktól még megmaradtak, mert
hiszen a többiekét nemzetünk mostoha sorsa,
külső ellenség s kegyeletlen hazafiak barbár¬
sága rendre megsemmisítette.