Page 396 [396]
templomok nyujtanak példákat, a legszeb¬
bet a veleméri. a melyben a daliás király
a XIV. század festői öltözetében jelenik
meg. Már a század vége felé a régies két¬
ágú szakál teljesen eltűnik s innen kezdve
hosszú, egybefolyó körszakál jellemzi László
kirdly összes képeit.
A festett ábrázolásoknál jóval nagyobb
fontosságot tulajdonít a közvélemény László
kírály hermájának.
E remekmivii ezüst fő 1390
1395 között,
valószinűleg a híres Kolozsvári Márton és
György testvérek műhelyében készült, akkor,
a mikor a váradi székesegyházzal együtt a
szent kirdlynak ott őrzött ereklyetartó fej¬
szobra is tűzvész áldozata lett. Ez is az
ábrázolásoknak a XIV. század végét jel¬
lemző csoportjába tartozik s a kírályt nagy
körszakállal, bajuszszal mutatja. Az arcz¬
ban van valami egyéni; magas homloka,
kiálló arczcsontjai, sasorra, előreálló álla
hatalmas egyéniségre vallanak s méltók a
krónika által is királyi ábrázatúnak mon¬
dott László királyhoz. És ez az erőtelj
esetleg még a hajviseletben. Ha a tizen¬
negyedik század elején, vagy még koráb¬
ban készült (s oklevelek hivatkozásai, a me¬
lyek a Szent-László fejére tett eskükről szól¬
nak, inkább az utóbbi esetet gyaníttatják),
akkor szakála a falképeknek megfelelően
kétágú, bajusza gyér, lefelé hajló, vagy tel¬
jesen hiányzó lehetett, haja pedig rövidebb
és nem volt olaszosan koszorúszerüleg a fő
körül illesztve.
A Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek
egy XIV. századi, i
dúsan
aranyozott hermát, a melyet a múlt század
elején a trencséni városházán találtak s a
mely, valószínűleg csak lelőhelye után el¬
nevezve, hosszú ideig «Trencséni Csák Máté
mellszobra» gyanánt szerepelt. A szépen
megmintázott fő magas homlokú, kiálló
arczcsontú, hajlott orrú férfit ábrázol, két
hegyes ágba eresztett körszakállal, ezzel
egybefolyó bajuszszal, fűrtös hajjal; fején
a hajdan rajta volt koronának már csak a
helye látszik. Ha nem kétségtelen hítelű
megmintázott fő nem lehetett a készítő mű¬
vész képzeletének szüleménye. A váradi
székesegyház előtt ott állott a Kolozsvári
testvérek pompás szobra, a mely a szent
királyt lovon ülve, felemelt bárddal ábrá¬
zolta, s a herma készítőjének ehez kellett
alkalmazkodnia, különben az ellentét a kép¬
másúl ismeretes szobor s az ereklyetartó
között megbotránkoztatta volna a jámbor
szemlélőt. Vannak, a kik a szobor valóságos
fejének másolatát látják a hermában s így
magyarázzák, miért ábrázolja az utóbbit
a mester felfelé tekintve s ennek megfele¬
lően összeránczolt homlokkal. Viszont a
régibb, a tűzben megolvadt ereklyetartó fő
a szoborhoz szolgált mintáúl. Ekként bizo¬
nyosra vehetjük, hogy a XIV. századi,
máig fenmaradt hermában ennek az örökre
elveszett régibbnek a másolatát bírjuk s
ennek segítségével egyfelől a régi ereklye¬
tartót, másfelől a lovasszobrot ís annyira
a mennyire elképzelhetjük.
éri a váradi régi herma
egy perczig
gondolnánk egyebet, mint hogy az áll előt¬
tünk, oly sok a rokonvonás ennek s a ké¬
tökéletes pusztulásáról, sem
sobbi Szent-László-főnek a formáiban. Azon¬
ban még így sem lehetetlen, hogy Szent¬
Lászlónak másik, a XIV. század első felé¬
ben készült fej-ereklyetartójával van dol¬
gunk, a melyben a Váradon volt koponyá¬
nak valamely részecskéjét, particuláját
mint a hogy egyházi műnyelven nevezték —
őrizték. Nemcsak egy példa van rá, hogy
szenteknek három, négy s talán több her¬
mája ís volt, mert hiszen fej-alakú tartót
nem csupán teljes koponya-ereklye, hanem
annak bármilyen csekély töredéke elhelye¬
zésére is készítettek. Ha már most a mú¬
zeumi hermát a Szent-Lászlóé gyanánt
agnoszkáljuk, akkor egy lépéssel közelebb
jutottunk az elveszett Árpádkori fejszobor
ismeretéhez.
A sok adatból, ha a lényegtelenebb rész¬
letektől eltekintünk, Szent-László királynak
al
A régi herma arezjellege szükségkép
megegyezett a későbbiével, azonban éppen
abban térhetett el tőle, a mi a korábbi fal¬
festmények László királyait a későbbiekétől
megkülönbözteti, t. i. a bajusz- és szakál,
által fentartott arczképét ilyen
formán rajzolhatnék meg: magas, nyilt
homlok, boltozatos, ívelt szemé
sasorr, kiálló arczcsontok, kétágú, rövidre
ök, merész
szabott szakál, ezzel összefolyó bajusz, rö¬