Stranica 387 [387]
OCR
ERESZ dolognak látszik az Árpá dok képmásairól beszélni, hisz közönségesen mindenki úgy tudja, hogy nemzeti dinasztiánk egyetlen tagjának sem maradt egykorú, hitelt érdemlő arczképe. Az a kor, a melyikben Árpád utódai kormányozták nemzetünket, az ábrázoló művészetek történetében talán a legsötétebbnek mondható. Éppen amikor a magyarság európai értelemben vett állammá szervezkedik, amikor nyugatit módra itt" is királyi udvar keletkezik s ez a külföldről beözönlő maga művészek és mivesek seregét gy köré, vagy foglalkoztatja szerte az országban, akkor ér el úgy a bizánczi, mint a Karoling művészet a hanyatlashoz. Királyságunk két első százada e tekintetben a legrosszabb korba esik; azok a szomszédok, a kik a technikában s részben az ízlésben ís mestereink voltak, maguk is művészi életük legalacsonyabb fokán állottak. Arczképfestésről vagy faragásról ez a kor nem is tud; az igyekezet, hogy egy-egy a múltban, vagy akkor élt kíváló alak képmását megörökítsék, élt ugyan az emberekben, de puszta jószándék maradt. Az a néhány szobor, falon B25) vagy kéziratban található festett ábrázolás, a melyeket ez az idő ránk hagyott, csak nagy jóakarattal mondható arczképnek. Az ábrázolás általában csak szimbolikus volt. Valamely király képe, bármelyik uralkodóra ráillett, mert rajta csak a korona, a palást s az őt megillető egyéb jelvények a jellemzőek, az alak, az arcz élettelen s minden egyéni vonás nélkül való. Szinte azt mernők mondani, nem is valami nagy veszteség, hogy első Árpádjaink esetleg létezett egykorú képei nem maradtak ránk. Biztosak lehetünk benne, hogy az akkori művész képtelen lett volna hűen visszaadni arezvondsaikat; képmás és eredeti alíg hasonlítottak volna egymásra, Kálmán kírályunkról úgy emlékeznek a krónikások, mint a ki rossz alakú, hibás növésű, nem királynak, vagy — a mi akkor együtt járt — hadvezérnek, hanem legfeljebb szerzetesnek, püspöknek termett alak volt. De vajjon akadt volna-e a király éltében olyan vakmerő művész, a ki fejedelme testi fogyatkozását képben, szoborban meg merte volna örökíteni? Alig hihető; a merész talán életével lakolt volna a királyi felség megcsúfolásáért. Ha mindent számba veszünk, valaminő egykorú ábrázolás legtöbb Árpád-házi uralkodónkról, sőt több kírályasszonyunkról is
