Stranica 387 [387]
ERESZ dolognak
látszik az Árpá¬
dok képmásairól
beszélni, hisz kö¬
zönségesen min¬
denki úgy tudja,
hogy nemzeti di¬
nasztiánk egyetlen tagjának sem maradt
egykorú, hitelt érdemlő arczképe.
Az a kor, a melyikben Árpád utódai kor¬
mányozták nemzetünket, az ábrázoló mű¬
vészetek történetében talán a legsötétebb¬
nek mondható. Éppen amikor a magyarság
európai értelemben vett állammá szervezke¬
dik, amikor nyugatit módra itt" is királyi
udvar keletkezik s ez a külföldről beözönlő
maga
művészek és mivesek seregét gy
köré, vagy foglalkoztatja szerte az ország¬
ban, akkor ér el úgy a bizánczi, mint a
Karoling művészet a hanyatlashoz. Király¬
ságunk két első százada e tekintetben a leg¬
rosszabb korba esik; azok a szomszédok, a
kik a technikában s részben az ízlésben ís
mestereink voltak, maguk is művészi életük
legalacsonyabb fokán állottak. Arczképfes¬
tésről vagy faragásról ez a kor nem is tud;
az igyekezet, hogy egy-egy a múltban, vagy
akkor élt kíváló alak képmását megörökít¬
sék, élt ugyan az emberekben, de puszta jó¬
szándék maradt. Az a néhány szobor, falon
B25)
vagy kéziratban található festett ábrázolás,
a melyeket ez az idő ránk hagyott, csak
nagy jóakarattal mondható arczképnek. Az
ábrázolás általában csak szimbolikus volt.
Valamely király képe, bármelyik uralkodóra
ráillett, mert rajta csak a korona, a palást
s az őt megillető egyéb jelvények a jellem¬
zőek, az alak, az arcz élettelen s minden
egyéni vonás nélkül való.
Szinte azt mernők mondani, nem is va¬
lami nagy veszteség, hogy első Árpádjaink
esetleg létezett egykorú képei nem marad¬
tak ránk. Biztosak lehetünk benne, hogy
az akkori művész képtelen lett volna hűen
visszaadni arezvondsaikat; képmás és ere¬
deti alíg hasonlítottak volna egymásra, Kál¬
mán kírályunkról úgy emlékeznek a króni¬
kások, mint a ki rossz alakú, hibás növésű,
nem királynak, vagy — a mi akkor együtt
járt — hadvezérnek, hanem legfeljebb szer¬
zetesnek, püspöknek termett alak volt. De
vajjon akadt volna-e a király éltében olyan
vakmerő művész, a ki fejedelme testi fogyat¬
kozását képben, szoborban meg merte volna
örökíteni? Alig hihető; a merész talán életé¬
vel lakolt volna a királyi felség megcsúfo¬
lásáért.
Ha mindent számba veszünk, valaminő
egykorú ábrázolás legtöbb Árpád-házi ural¬
kodónkról, sőt több kírályasszonyunkról is