Oldal 379 [379]
őrgrófság
Végre
a kitzingeni apácza-monostor fejedelem¬
asszonya, és nagybátyja, a bambergi püs¬
pok segítségére siettek és kiragadtak őt a
méltatlan üldözések kö:
Ezek és férje
visszakerült hivei megvédték özvegyi jogait,
biztosították gyermekeinek jövőjét. Megkapta
birtokait, lakóhelyéül pedig Marburgot. Ide
vonult vissza, és itt kórházat építve, a be¬
tegek ápolása, a szegények gyámolítása
között fejezte be életét 1231 november 19-én.
Életének rettentő viszontagságai már gyer¬
mekkorában felemelték lelkét, a helyett, hogy
lesujtották volna. Szíve, a helyett, hogy el¬
kérgesedett volna, még inkább résztvevő lett
az emberi szenvedések iránt, és Istenért, a
szenvedő Úr-Jézusért kész volt a legíjesz¬
több beteg ápolására is.
Szívének e magasztos jósága ragadta
meg a magyar nemzet lelkét, figyelmét is.
Mert nem kell azt gondolnunk, hogy a
távollevő, Magyarországot 4 éves kora óta
csak egyszer látó Erzsébet királylányról a
magyarok megfeledkeztek volna. Mikor
Aachenbe mentek zarándokolni, szívesen
felkeresték őt Wartburg várában. Mikor
első jegyese: Hermann meghalt, atyja
Locsmándi Bertoldot, egy Sopronmegyébe
származott, német eredetű, de hamar meg¬
magyarosodott család tagját és nejét küldé,
hogy Erzsébet jogait megvédelmezze, Ezek
az egész ország becsületére váló fáradozás¬
sal igyekeztek Szent-Erzsébet érdekeit meg¬
óvni s mint látszik, nem is sikertelenül, (46)
Mikor pedíg Wartburgból kizaklatták sfen¬
nek híre Magyarországra érkezett, hazánk
egyik előkelő főurát, úgy látszik Pósát (az
életírók nevét tárgyesetben Pavian-nak, Pas¬
man-nak írják s ez JV. Béla kiskirdly udva¬
rának kedvelt Pausa, Pósa tárnokmesterével
lehet egy személy) küldötte II. András nagy
kísérettel, hogy leányát visszahozza. A ma¬
gyar főúr Szent-Erzsébetet gyapjúfonás köz¬
ben találta, Bámulatában keresztet vetett ma¬
gára és így kiáltott fel: Látták eddíg valaha,
hogy a király leánya gyapjút fonjon?! De
minden rábeszélés, kecsegtetés hiába való
volt, Szent-Erzsébetet nem tudta vissza¬
hozni, mert ezt mind gyermekeinek érdeke,
mind a Krisztusért való szegénység foga¬
dalma és betegeinek szeretete visszatartot¬
BY
tak Né aap
talan fáradozása azonban Magyarországon
(47) A követség hasz¬
még nagyobb feltünést keltett, mintha csak¬
ugyan visszahozta volna a szegény, üldö¬
zött kirdlyleanyt. Így mindenki bámulta
önmegtagadását, lelkierejét és gyermekei¬
hez, betegeihez való szeretetét.
A későbbi Magyarországon el sem tud¬
ták képzelni Szent-Erzsébetet magyar fol¬
gák nélkül. 1350 táján a pozsony-kápolnai
plébánosnak okiratban kellett kimutatnia,
mely falvak tartoznak az ő megyés egy¬
házához. Lehet, hogy nem is ő, hanem
már elődei úgy magyarázták e megyés
egyház keletkezését, hogy Farkas és Dávid
nevű magyarok Szent-Erzsébetnek szolgái
voltak és ezek vele mentek Thüringiába,
mindjárt eljegyzésekor. De mikor özvegy¬
ségre jutott, visszatértek Magyarországba
és szolgálataik jutalmául azt kérték volna,
hogy ők építhessék az első egyházat Szent¬
Erzsébet tiszteletére Pozsony-Kápolnán; JV.
Béla pedig 1244-ben nyolcz falut ez egy¬
ház megyéjéhez csatolt. E magyarázatot az¬
után valamelyik iródeák írásba foglalta;
a pozsonyi káptalan pedig 1364-ben át¬
írta. (48) Mi, a kik szemtanuk vallomásait
olvashatjuk, tudjuk, hogy férje halála után
és üldöztetése alkalmával két német szol¬
gálón kívül éppen senkisem volt Szent-Er¬
zsébet mellett; de a XIV. században nagyon
elhítték a két magyar szolga történetét, és
a IV. Béla nevére költött levelet nyugodtan
igaznak fogadták el. Pedig az e levelet
állítólag kiadó Farkas alkanczellár csak
18 év mulva lett alkanczellárrá.
A magyar nemzet tehát magáénak val¬
lotta az üldözöt
szegény Erzsébetet és
azért nagy örömmel hallotta, hogy 1235
május 26-án IX. Gergely pápa a magyar
kirdlylednyt a szentek sorába iktatta és ezt
július 1-én magasztaló oklevélben az egész
világnak tudtára adta.
Igaz, hogy mikor ennek híre hazánkba
megérkezett, Szent-Erzsébet atyja : II. András
nemsokára (1235 szeptember 21-én) meghalt,
de bátyja, IV. Béla kírály még fogékonyabb
volt testvére megdícsőítése iránt, mint atyja,
és így nálunk is csakhamar oltárok, egy¬
házak emelkedtek Szent-Érzsébet tisztele¬
tére. A ferenczrendi szerzetesnők, a kla¬