Oldal 373 [373]
Üdvözlégy kegyes király
Dicséretre méltó László
Tisztességünk és pártfogónk
Jámbor, erős, jó gyámolunk.
Légy hazánknak fáradhatlan
Védője és vitéze.
O sancte rex Ladislae
© columpna militie christiane
O firmissima spes tue gentis
Intuere devotionem populi te querentis. (31)
Oh szent László király,
Oh oszlopa a keresztény lovagságnak,
Oh erős reménysége nemzetednek,
Nézd a téged kereső nép djtatossagat,
E dicsőítő szózatokkal ellentétben Szent¬
Lászlónak 1192 után készült hivatalos élet¬
irata épen nem hangoztatja, nem magasz¬
talja az ő keresztény lovagiasságát, Tele
van ugyan áradozó dícséretekkel, rá rakja
Szent Lászlóra az összes lelki jóságok, ki¬
válóságok halmazát és ezek közt «a nyo¬
morgatottak iránt könyörületesnek, az elnyo¬
mottak hatalmas szabaditéjanak» is írja, (32)
de azt, hogy életét tette koczkára a keresz¬
tény hitért s a gyönge védelméért, egy szó¬
val sem mondja,
Pedig mind a hazai, mind a külföldi,
történeti
teszik, hogy Szent-László igazán megérde¬
egykorú emlékek nyilvánvalóvá
melte a «keresztény lovag, a gyöngék vé¬
dőjes nagy nevet. Nincsen kétség benne,
hogy saját élete koczkáztatásával négy ízben
üzte ki a hazánkba tö
ő személyes bátorságával fellelkesitett ma¬
kúnokat, s ha az
gyar nemzet nem száll szembe ez ép akkor
ifjú erőtől duzzadó, s hazánktól délkeletre
új hazát szerzett pogány nemzettel, a ke¬
ánkb. hanem
r7I-B
gyel herezeget. Nem nézte ennek gonoszsá¬
gát, őrjöngő dühösségét, csak azt látta, hogy
elhagyatott ember és megmentette üldő¬
ló len¬
zőitől. II. Bogyoszló a jótettre azzal felelt,
hogy nem szállt le lováról, mikor Szent¬
László őt gyalog fogadta, Ámde azért
Szent-László elrendelte a herczeg tartásá¬
hoz szükséges jövedelmeket és a hálátlan
unokatestvér fiát Lengyelországba vissza¬
segítette, (33.)
Szent-László maga már nem érezte, de
atyjától s nagybátyjától eleget hallotta ama
borzalmas esemény hatását, hogy Szent¬
István az ő nagyatyját: Vászolyt, megvakít¬
tatta. Azt, hogy Vászoly a király élete
ellen tört, bizonyára elhallgatták előtte.
Vászoly bűnére már nem emlékeztek, csak
a büntetés iszonyatossága élt a lelkekben.
De Szent-László nemes lelke nem ismert
bosszút, nem kívánt megtorlást. Nem ho¬
mályosíttatta el tehát Szent-István emlékét,
hanem ellenkezőleg örömmel működött közre
abban, hogy maradványai eziist koporsóba
tétessenek, oltárra emeltessenek és halálos
ágyán is megparancsolta, hogy Szent-István
jobbjának tiszteletére köből kell monostort
rakatni
Az igazi, szivig-vérig keresztény lovag¬
nak e tündöklő lelkijava, — ha nem is
írták fel ¬
kon. Azért hívják 1345-ben a pogány tatá¬
keresztül világított a százado¬
rok ellen harczoló székely-magyarok Szent¬
Lászlót segítségül; azért keletkezik a kedves
monda, hogy Szent-László feje eltűnt a
váradi székesegyházból s három nap mulva
átizzadva került vissza, mintha újra űzte¬
verte volna bárdjával a pogányokat, segi¬
tette volna a keresztény harczosokat.(34)
E nagy lélek magára vonja egy másik
resztény vallás nemcsak I
tőlünk nyugatra is ismét nagy veszede¬
lembe jut.
Söt volt Szent-László lelkében oly szép,
oly magasztos vonás is, mely élte koczkázta¬
tásánál is fényesebben mutatja keresztény¬
lovag-voltát, s ez az, hogy ellenségének
meg tudott bocsátani. Hogy Salamonnal
hányszor békült ki, — ismeretes.
1080-ban, akkor, mikor már az utolsó pa¬
raszt ís megvetette, Szent-László befogadta
BD
f ó, nemes királyi léleknek figyelmét
is, Nagy-Lajos királyunk csaknem minden
őszszel elzarándokol Váradra Szent-László
sírjához. 1342-ben, 1343-ban, 1346-ban Nagy¬
Váradon iratott levelei jelentik, hogy itt
járt. Hogy az annyi életveszélylyel és kí¬
t litva had¬
nos faradalmakkal dsszek
járat után 1352-ben megint odament Szent¬
László sírjához, megköszönni a nyert párt¬
fogást,
példáján lelkesülve harczol a hitetlenek és
- útitársa mondja el. Szent-László