Oldal 370 [370]
OCR
észak, nyugat és dél felé; de az ország kézepén a rettenetes török dúlás, a szomorú vallási félreértés, és a követelődző, új izlés megsemmisítette, letőrölte, vagy legalább is mész alá rejtette Szent-László harczának szines képekben való leírását. Csak az ország szélein, egyes eldugott, az idők viharát kevésbé érzett egyházakban, ott ís gyakran mészréteg alatt maradt fenn emléke annak, miért szerette, miért állította maga elé példaképül a magyar nemzet Szent-Lászlót! Egész épségben és teljes sorozat a kúnnal való harcz képeiből kevés egyházban netek tervezője a leány hamisságát csúfoló, sületlen közbetoldásról semmit sem tudott, Ő a magyar leányt mindenütt Szent-László hű segítőjeként ábrázolja, A leány rántja le a kúnt, ő sebzi meg a kún indt, ő vágja el bárddal (vagy némely képsorozaton a kún kardjával) nyakát, azután pedíg hálásan ápolja a megsebesült lovagot "Ha nem ís egész képsorozat, de legalább egy kép tömérdek középkori egyházban hirdette Szent-László dícsőségét, nagy lelkét. A veleméri (Zalam.), fekete-ardai (Ugocsam.) és mezételegdi (Biharm.) egydi kről maradt fenn napjainkig, Néhol a helyszűk miatt már eredetileg ís elhagyott egy-egy Szent-László koronázása. -s Krónikából.) jelenetet a képíró, Ha azonban ősszehasona cnet : - j = lítjuk a yházak kép. kitiinik, hogy a teljes sorozat e jel k kban maig meg ij mint keresztény lovagot, mint a keresztény hit védőjét fogták fől Szent-Lászlót, s azért állította a hívek szemei elé: 1 a piispoki áldás a csatába indulás előtt; 2. a kerlési nagy ütközet; 3. a leányrabló és visszanyjlazé kun üldözése; 4. a leány a kúnt lováról magával rántja; 5. a birkézds, miközben a leány a kin bal indt a bárddal elvágja; 6. Szent-László a kúnt földre teperi, a leány pedig a bárddal a kún nyakára sújt; 7. a fáradt vitéz, fejét a leány ölébe hajtva pihen. — A turnischai festő tévedésből az utolsó jelenetet másodiknak tette meg s ez által nagy zavart okozott A képek szerint az első képíró s e jelekormánypá helyett bárdot adnak kezébe, fejére pedig angyallal tétetik a koronát. (30) Épen így, bár a magyar leány megszabadításának történetét nem ismeri, mégis mint a magyar nemzet védelmezőjét és hazank erőskezű vitézét ünnepli a régi (1192 táján készült) papi zsolozsma. Salve rex benigne Ladislae laude digne Honor noster ef patrone Pius, potens tutor bone Sis defensor indefessus Et athleta patric,
