OCR Output

ban, 1111-ben a zobori apát azért kéri Nyitra
és Trencsén megyék vámharmadáf a maga
monostora számára, mert azt Szent-István
király adta; a tizedjogot pedig azzal bizto¬
síttatja, mert még a szentséges (sanctissimus)
István kírály rendelte el, hogy a monostor
saját népei a tizedet az apátnak fizessék. (5)
II, Gyécse (Géza) kírály kiskorúságában a
királyi udvar határozottan visszaveti Kál¬
mán királynak egyik rendelkezését, még
pedíg azért, mert az Szent-István előbbi
intézkedésével ellenkezik. «En Gyécse —
mondja a kírály nevében udvara — Szent¬
István királynak Kálmán királytól és az
ő fiától Istvántól megsemmisített intézkedé¬
sét helyreállítottam, mert jobbnak tarfottam
Szent-István — cselekedeteinek engedelmes¬
kedni, mint Isten egyházától valamit el¬
venni, (6)

Az ősi, birtokos rend Szent-Istvanra hi¬
vatkozva mentette meg Kálmán király ko¬
raban szabad rendelkezése jogát, ha nem
is összes, legalább egyes birtokai felett.
A Szent-Istvántól nyert jószágokat mind
fiú, mind leány-örököseíre hagyhatta; ellen¬
ben a többieket csupán fiainak vagy leg¬
feljebb unokaöcscseinek adhatta, s ha ezek
nem voltak, a jószágok a királyra szál¬
lottak. (7)

Később, midőn a királyi udvar fénye, a
kormányzás és hadviselés növekvő költsé¬
gei új meg új adók kívetését vagy új szol¬

álmányok telj tették ükségessé
a nemesi osztály, sőt a szolgálónépek első

osztálya ís Szent-Istvánra hivatkoztak, mint
a ki fől

ily adókat vagy szolgálmányo¬
kat természetesen nem kivánt. Ezt nevezték
a nemesek a Szent-István királytól nyert
szabadságnak, s ennek mintegy összefogla¬
lását olvassuk az arany bullában e szavak¬
kal: «Mivel mind az ország nemeseinek,
mind másoknak Szent-Istvántól nyert sza¬
badsága több dologban megkissebbíttetett,
a nemesek sokszor zérgettek kéréseikkel és

I

könyör kk

kirdlyi és elő¬
deink ajtaján, Megadjuk tehát mind nékik,
mind országunk egyéb rendeinek a szent
királytól engedett szabadságot. »(8)

Kül

zászlaja alatt harczoló jobbágyok egy része

Te gga
i

sen sokat nyert a varmegye-ispdn

Szent-Istvdnnak egyik, esetleg nagyon cse¬

308

kély engedélyével. Alig állhatott ez engedély

jaiknak nyujtandó szolgálmányoktól felmen¬
tette őket; de ez elég volt arra, hogy idők
folyrán mindig nagyobb és nagyobb jogo¬
kat küzdjenek ki maguknak. Mar 1166 előtt
bűszkén nevezték magukat a szent kirdly
szabadjainak.(9) 1166-ban és azelőtt nem
kellett hozzátenniök a szent kírály szóhoz
az István nevet, mert Szent-László csak
1192-ben iktattatván a szentek sorába, addíg
a magyarnak más szent királya nem volt.
Irigykedve néztek a szent király szabadjaira
az alsóbb rangúak, s arra törekedtek, hogy
közibük jussanak, Ellenben amazok rang¬
jukra ugyan féltékenyek voltak; könnyű
volt később a nemesek sorába lépniök, s a
XIII. század végén a nemesi osztálylyal
valóban egybe is olvadtak. (10)

A városok keletkezésére és gyarapodá¬
sára is jó hatással volt, hogy Szent-István
az ő kedvelt, temetkezőhelyéül kijelölt váro¬
sát: Székes-Fejérvárt, némi szabadságokkal
tüntette ki. Ennek szabadságaiban csak¬
hamar részesültek hazánk nyugati részének
városai ís, mint Esztergom, Győr, Nyitra,
Nagyszombat. (1) Ezek tehát mind Szent¬
István nevével s tekintélyével védelmezték
magukat a zsarolások ellen és így gyara¬
podtak.

Mivel ekként Szent-Istvan bőlcs kormany¬
zásának áldásában annyian részesültek,
lehet-e csodálni, hogy később a közügyek
javítását államférfiak,

szónokok és az írók Szent-István érdemeit

czélz6 a dicsőítő
túlozták és az ő intézkedéseit kelleténél job¬
ban kiterjesztették? Hitték és hirdették, hogy
a szent kirdly szabadságot osztogatott min¬
den osztálynak, pedig például az ő idejében
teljesen magán uralom alatt álló szolgaosz¬
tályon Szent-István nem segíthetett. Kézai
Simon mester Szent-Istvánnak tulajdonítja
az összes magán kézen levő rabszolgák ki¬
váltását, felszabadítását, (12) pedig Szent¬
István törvényeiből látjuk, hogy akkoriban
arról szó sem lehetett.

Ha már történetíró. is ilyet botlott, még
kevésbbé csodálkozhatunk rajta, hogy a
XV. században megindult paraszt-forradal¬
makban a tudatlan, szájas népvezérek még
inkább visszaéltek Szent-István nevével