Oldal 325 [325]
magát, a ki ha rossz fát tett a tűzre, kő¬
várában daczol a központi hatalommal
S bár nyugati értelemben vett hűbérúrrá —
mint a Zrínyiek ősei - csak egy-kettő lesz
is közülök: az utolsó Árpádok gyönge
kormánya után úgy látszik, mintha csak
az Anjou Károly vasmarka akadályozta
volna meg, hogy nem hatalmas magyar
vazallus államok vették körül az ország
szívébe szorult főhűbérurat, a szegény ma¬
gyar királyt.
De ez csak látszat. Mert a Szent-István
szervezte kir, vármegyék bomlásából orvos¬
ság is támadt ez ellen a fenyegető vesze¬
delem ellen. A várföldek bő osztogatásánál
sok bírtoktalanná vált nemzetségi fi ís nyert
kírályi adományt; királyi adománynyal so¬
kan kerekítették ki elaprózott ősi nemzetségi
birtokukat; számos várjobbágy lőn nemessé,
mert kírályi adományban kapta meg a ke¬
lis varbirtokot. Tehát nem
b, hanem a közép rétegek
is hasznot húztak a várföldek elosztogata¬
zén levő bene
csupán a fel
sából.
Ezt a folyamatot ugyan IV. Béla egy
időre megszakítja s kíméletlenül erős kézzel
kezdi meg a várföldek visszaszerzését, a
királyi hatalom régi bázisának: a várszer¬
kezetnek újra-alapozását. De működésében
megakasztja őt a mongol betörés, melynek
elviharzása után a pusztává lett várföldek
eladományozása az ország ujjászervezésé¬
nek nagy munkájában immár politikai szitk¬
séggé lesz, Az ujraéledt adományrendszer
nyomában a társadalom egy erős osztálya
kezd kibontakozni, mikor a birtokaik sza¬
bad uraivá, nemesekké vált várjobbágyok
sokasága, meg az ősi nemzetségi földjein élő
magyarság közt a nagybirtokosokkal szem¬
ben érdekközösség keletkezik, s az összeol¬
vadni készülő új és régi elemekből lassan¬
kint kijegeczesedik a jövő századok köz¬
jogának, a magyar politikai életnek gerincze:
bullát, mely szűkebb határokat von ugyan
a kirdly hatalomkörének is, de ebben a kör¬
ben aztán erősnek óhajtja s kitartóan tá¬
mogatja is a kírályt. Nem a nemzetségek
ivadékain múlt, hogy ezt az alkalmat a
könnyelmű II. Endre nem tudta kihasz¬
nálni. De belép most már ez a nemesség a
6 kezdi
5]
az alkotmányosságot, miután ennek ama
törvényhozásba is, s ezzel fejl
durványai, melyekkel Szt.-László megválasz¬
tásánál találkoztunk, a XII. században el¬
tűntek s a szokásjog mellett a királyi aka¬
rat maradt a törvények forrása, Mert azok
a székesfejérvári törvénynapok, melyeknek
első biztos nyomai csak a XII. század vé¬
gén mutatkoznak, csupán jogalkotó, de nem
törvényhozó jelleggel bírtak. Már 1235 óta
azonban állíthatni, hogy a nemesség a
befoly a
törvényhozásba is, sőt a XIII. század végén
nemzetségek ős-szabad ivadéka
az országgyűlések sűrűn követik egymást.
E középbirtokú nemesség súlya növek¬
vésével párhuzamosan fejlődnek az alkot¬
mányosságnak más elemei is, mikor pl. a
nádor és a kirdlyi tanács kinevezésére be¬
folyást biztosít magának az ország; sőt
közjogunk egy máig is életben levő nagy¬
fontosságú intézménye: a koronázási hit¬
levél és eskü is e kor küzdelmes fejlődésé¬
nek gyümölcse,
Senki sem fogja tagadhatni, hogy ezek a
éldakép fölhozott alkotmá
tumok mindenkép óriás jelentőséggel bir¬
yjogi momen¬
nak; bár korántsem tudták pótolni azt a
benső erőt, melyet a várszerkezetnek Szent¬
István szándékai szerinti izmosodásából
meríthet vala a középkori magyar állam,
De ha már a királyi ispánságok rendszeré¬
nek szétmállását nem lehetett föltartóztatni:
egy másik nagy királynak s mellette az
nemzetségek ivadékainak érdeme, hogy
a bomlás anyagából egy új és tartós intéz¬
i kaphattak erőre, Midőn IV. Béla
mény csi
az egyöntetű melynek kialakulá
megakadályozta, hogy hűbérállamocskákra
oszoljék Szt.-István tágas birodalma,
E köznemesség régi eleme, az ős-szabad,
mintegy fölfrissülve a királyi adományok¬
tól, már az összeolvadás előtt szembeszáll
a még csak képződő oligarchiával és ez
ellen vívja ki a maga számára az arany¬
274
geng hogy ügyeik elintézésére a
nemesek birdkat válaszszanak maguk közül,
később pedig kiterjeszté e jogosítványt a
vármegye területén lakozó összes
dokra: megveté alapjait a következményei¬
ben oly roppant súlyú megyei önkormány¬
zatnak. Az Árpádház ez utolsó nagy kírá¬
lyának értelmi előkelőségét hirdeti az a
szaba¬