Stranica 320 [320]
királyi udvarbíró, azaz a judex curiae lép
S mikor aztán a nemességnek apránként
nemsokára végkép sikerül elháritania azt
a veszedelmet, hogy a várispánok birds¬
kodása alá kerüli
n: ezzel Szent-István
programmjának egyik pontja más irányú
fejlődést vesz ugyan, de utóvégre mégis
csak királyi szerv — a nádor — még az,
a ki az ésszabadok fölött itél, Ennél fon¬
tosabb eltérés azért az Istvan
e alapel¬
vekről az, mely a XII. század végén ész¬
lelhető, mikor az összabadok kiváltság gya¬
nant kezdik követelni, hogy még hadba se
a SÉT hanem a király zászlaja alatt
Csak részben ell 1
nek magukkal az udvarba, s leülnek a ki¬
rály előtt, otthon azonban úgy élnek, mint a
többi nemes : télen kalyibákban húzzák meg
magokat, nyáron pedig szellős sátorok alatt
gy
séges idegerot, Ez az arisztokráczia dús¬
jtik későbbi ivadékok számára az egész¬
gazdagnak sem akkor, sem a XII. század¬
ban nem mondható. De már az utóbbi év¬
yszdzban kezdi utánozni azokat a külföldi
szokásokat, melyeket a tekintélyes Guth¬
keled nemzetségnek, vagy a hatalmas Héder¬
váriaknak a század elején bejött s mihamar
magyarrá vált vitéz ősei magukkal hoztak.
Divatba jő köztük a nyugati, súlyos lovagi
ennek az István alkotmányát gyöngítő két¬
féle törekvésnek káros hatását egy más,
zetségek ivadékait szorosb viszonyba hozza
a királyság intézményével, A nemzetségi
birtokok +. i, az osztozkodások útján mind¬
inkább szétdarabolódtak, az ésszabadok el¬
szegényedtek s csak úgy voltak képesek
ért a ki¬
fegy s a nyilazó, könnyű magyar
lovasság mellett a király oldalánál az
előbbkelő nemzetségek fiaiból nehezebb ma¬
gyar lovasságot is látunk kialakulni. S a
mint az új fegyverzet új taktikát von maga
után, azonkép ösztönöz a nyugati szokások
utánzása finomabb életmódra s diszesebb
hajlékok építésére. A nemesség nagy zöme
ezek mellett természetesen megtartja régi
rálytól földet kaphattak. Kiépülni kezd ezért
a kirdlyi adományrendszer s mihamar oly
bensőleg fűzi a nemek ivadékait a kirdly¬
hoz, hogy már III. Béla idejében magukat
a <kirdly szolgáinak: nevezik. Igaz ugyan,
hogy az egyidejűleg fölmerülő vítás kérdés¬
nél, melyben az ősszabadok a királyi ado¬
mányokat oly természetiieknek tartják, mint
birtokokat, vagyis
rendelkezésre állóknak s a királyra vissza
szabad
ez a fölfogás nem
érvényesül ; de megvan az a haszna, hogy
jog főbb elvei már akkor mind kialakúl¬
nak, s üdvös befolyással vannak ennek a
dalmi vonatkozásaira.
E társadalmi viszonyokban sokoldalú fej¬
lödés képe tárul elénk. A nemesség : az ős¬
szabadok kebelében ugyanis már a XI. szá¬
zad folyamán észrevehető a birtokarisz¬
réteg nem örökösödés, hanem személyi ki¬
válóság alapján oly főemberekből támad,
kat tőnek, a kiknek tanácsát az uralkodó
meghallgatja, s a kik ilyenkor széket visz¬
271
E
velfeti földjét,
dúvadat,
li a roppant mennyiségű
haját hájjal keni, pánczél gya¬
nánt a csatákban testhez simulé bőrdol¬
mányt, bekecset, visel, s egyébként is leg¬
feljebb abban tér el őse szokásaítól, hogy
rokonság. összetar
s birfokigényeinek jelzésére az addíg kízá¬
rólagos használatban volt keresztnevek mellé
nemzetségneveket vesz föl s itt-ott egy-egy
birtoka után nevezi magát.
Teljesen kifejlődik a régi nemek ivadékai
sadalma. A legelőbbkelő itt a várjobbágy¬
ság ama része, mely még Szent-Istvántól
viselők: a várispán helyettese (a későbbi
alispán), a várnagy, a vármegyei mezei
had feje: a hadnagy, a századokra osztott
várnép fejei: a századosok stb. főleg a
=a
árjobbágyok eme felsőbb
ő
eredetű kerülnek ki. De tisztviselőket
szolgáltat a várjobbágyságnak, a fegyve¬
megyei birtokos osztálynak másik eleme
is, mely inkább szláv eredetű, de nagy¬
s melynek