Page 315 [315]
utóbbi alkotásnál követett s melylyel annak
sikerét biztosítá, a legnagyobb uralkodói
elmék társaságába emeli, S minél élesebben
eljárásának . körvonalai, annál szilárdabb
bizonyossággá válik ez az ítélet
ben mindenekelőtt az a paradoxnak látszó,
de jónak bizonyult főalapeszme tűnik fől,
hogy az erős központi szervezettel bíró ma¬
gyar királyság váza, gerendázata vagy ke¬
retei — nevezzük a minek akarjuk — a
törzsek vagy nemek és a törzsfők, tehát a
honszerző nemzet nagy tömegének minden —
ha szabad így kifejezni magamat — testii¬
leti hozzájárulása vagy közreműködése nél¬
kül szerk {6k meg, Arra gondolnia sem
féle elé terjeszsze az új alapítás kérdését,
mint a minő hajdan Árpádot vezető feje¬
delemmé választá, vagy, hogy a vérszer¬
ződés később keletkezett mondája értelmé¬
ben, legalább az összes nemek fejeinek és
öregjeinek tanácsa elé vigye az ügyet. Ez
veszedelmes bonyodalmakat készakarva és
szükségtelenül idézni elő, s ezzel eltemetni
nem zárta ki, sőt k i
fog. Bizonyos azért, hogy a szervezés első 2
stádiumában a kirdlyt a honszerz6 nemzet
nagy tömegével kézvetlenebbiil csak a had¬
— yezéri hatalom kapesai foglalták össze s
hogy egyébként nemzet és királyság egy¬
más mellett, vagy még szabatosabban szólva:
a nemzet nagy tömege a királyságon mint
intézményen — kívül élt.
Ez azonban csak kezdetnek volt megen- ¢
(7 gedheté. A dolgok ilyetén folyamata később
szétmálláshoz vezet vala. Ez okból látjuk
István gondolatmenetében azt a további
eszmét, hogy nem szabad ugyan a nemze¬
tet az új keretekbe való belépésre kénysze¬
iríteni, de úgy kell kiépíteni az új házat,
hogy abba később a nemzet félig magától,
félig a fejlődő viszonyok természetes nyo¬
zett házat elfoglalhassa s mikor annak be¬
rendezésével megismerkedett, czélszerű vál¬
toztatások után a házban lakályos otthont
találhasson. :
A magyar királyság megalapítója a maga
genidlis módszerének e három alapeszmé- |
jénél a honszerz6 nemzetet tartotta szem —
előtt. Sokkal könnyebb volt a helyzete az
itt talált s meghódolt régi lakosságnak egy¬
más közt semmi politikai kapcsolatban nem
jenelvek
oy) 2]
ez az alapeszme azt, hogy István körül a
saját rokonságából és más nemekből is a
hozzá ragaszkodók s a vele egy nézeten
lévők csoportjai sorakozzanak, a kiknek te¬
kintélye a nemzet nagy tömege előtt födözte
őt s a kiknek, mint a nagy czél szükséges
ee Ga ee
laalaikescee
Igálatkészsé¬
g
gére elhagyhatta magát,
Logikus egymásutánban következett a fő¬
nélkül s önrendelkezési jogának csak annyi
korlátolásával kell főlállítania, a mennyit a
talomnak amúgy is megengedett, Háborít¬
lanul fognak hát élni az egyes ágak és
gek az általuk állott feriile¬
ten a különben ís már lazulni kezdő térzs¬
szervezet kötelékében; addigi viszonyaikra
vonatkozó, hagyomány-szentelte jogi és tar¬
sadalmi erkölcseik tágra bogozott hálójába
a királyi kéz erőszakosan bele nyúlni nem
álló szemben, melyekre szintén
tekintettel kellett lennie, s a melyek bar £
alárendelt, de nagy szerepet játszottak alko¬
tásában.
Azoknak az eszközöknek az összeváloga¬
tásánál, melyekkel a módszerében lerakott
elvek megvalósítandók voltak, István eklek¬
tikus úton járt el. Nem egy közülök első (
pillanatra azt látszik mutatni, mintha az
egykorú Nyugaton kibontakozó hiibériség
utánzása által akarta volna királyságát
megalapozni, Lehet, hogy ama primitív
állapot mellett, melyben a magyar állami¬
ságot István uralkodása elején gondolnunk |
szabad, s a főhatalomnak nem annyjira
intézményszerű, mint inkább egyéni kivalé¬
ságra fektetett bázisán István lelkében az /
akkori hűbériség, mint tökéletesebb állam¬
társadalmi forma, megfontolás tárgya volt.
De másfelől az a túlságos önállóság, mely (
a hatalmasb vazallusokat már akkor ís
_jellemzé, végelemzésben a törzsfőkre emlé¬
: keztethette őt. Aztán meg a hűbériség alkal- 6
266