Oldal 314 [314]
koronát kérő magyar vezér közt keletke¬
zett, világosan megnyilatkozik a keresztyén
magyar királyságot alapító fejedelem szán¬
dékának két eleme ís. Az a körülmény,
hogy a koronáért István a legfőbb, az egye¬
düli erkölcsi tekintélyhez fordult, melyet
mint ilyent maga fölött állónak tudott az a
világ, a hová nemzetét a megkoronázott
király bevitte, mintegy ethikai elősmerése
volt az egykorú fölfogás szerint annak, hogy
az ifjú királyság, a keresztyén közösség e
neophitája, minden más államtól független
marad, megtartja születése pillanatának
szűz függetlenségét, mely nélkül az Árpád
szerezte föld csak sírja lesz a magyar faj¬
nak, mint annyi másnak a magyar előtt.
És még mást is kimutatott István, mikor
korondért a római székhez fordult. Hogy a
Duna-Tisza vidéke ne csak oly szállás
legyen, mint a minő Lebédia s Etelk
egykoron, hanem állandó otthon lehessen,
őz volt
melyhez a haza szent fogalma van kötve:
szükség volt az Európában uralkodó szel¬
lemi és érdekközösségek egyikéhez vagy
odacsatlakozni, Bizán¬
másikához őszintén
eczot, az egyik
A legnagyobb nehézség, melylyel a szer¬
vezésnél az ifjú királynak szembe kellett
néznie, nem a nemzetközi viszonyok felől
veszélyeztette a megkezdendő munkát, A kül¬
ellenség ellen a magyar nemzet hadi ereje
s a nyugati érdekközösségbe való iménti
belépés — hatalmas palliativ erők — eléggé
megvédik vala az új királyságot, ha az
maga nem akar az európai világrend ellen
támadólag föllépni. Hanem igenis azokra
az esetleg végzetesekké válható rázkódá¬
sokra volt szükség gondolnia, melyeket a
szervezés okozta belső változások vonhat¬
nak maguk után. Géza fejedelem kimélet¬
len ökle s a csak lassan ható viszonyok
nyomása még nem förfe meg az összes
tö jd kintélyét. Ezeknek természet
féltékenysége, a törzsek vagy nemek szét¬
huzó hajlamai mint izzó zsarátnok égtek a
hamú alatt, A megszokott szabadság vagy
szabadosság, a még le nem nyűgözött fe¬
gyelmetlenség, melyre bilincset csak hadi
vállalatok idején engedett rakni a nemzeti
erkölcs, a béke napjaiban a primitív tár¬
sadalmaknál mindig gyűlöletes újítások fel¬
alatt bármely p viharrá
F i
Bláv és turáni törzsek széles öve választá
el az ország határaitól s túlfinom, már
poshadó ácziój, Ilentétk
kerekedhettek, mely lefújja a parázstakaró
hamut, $ hogyan fog aztán az erőpróba a
is merev
állott az újszülött európai állam csecsemő¬
kultúrájával. A Nyugathoz ellenben sok
delejes erő: a közvetetlen szomszédság, a
fejedelmi ház rokonsága, a hittérítők, a
dunántúli földnek még el nem mosódott
s a Nyugat
erkölcsei mintegy odautalták Istvánt, Nem
valami lángész vaticiniuma, csak józan
belátás kellett ahhoz, hogy a magyar feje¬
delem a Nyugat érdekközösségébe vigye
népét — s ezért kérte a koronát Rómától s
nem Bizáncztól.
Tisztán áll hát előttünk a magyar király¬
ság megalapítójának czélja: a nemekre osz¬
lott, de az ő fővajdai uralma alatt álló
a nemzet terü¬
letből s annak egyéb lakóiból erős, köz¬
ponti királyi hatalom vezetésével megfelelő
társadalomra támaszkodó s nyugati kultú¬
független keresztyén ma¬
gyar államot alapítani, melynek kiépítése
rával taplalkoz
utódjainak leszen gondja és köi
nemek s az új király közt el¬
ól AZ addigi összeütközések eredménye
ugyan a főhatalomnak kedvezett; de azt
nem téveszthette szem elől az értelmes ural¬
kodó, hogy erőszak erőszakot szül, hogy a
koczka fordulhat s akkor minden veszve
van...
Józan belátása súgta hat neki, hogy
olyan útat keressen, a melyen a kitűzött
czélt a koczkázat lehetőleg teljes kizárásá¬
val érje el s nem kierőszakolt és hevenyé¬
szett, hanem békés és a biztos munka nyu¬
godt lassúságával készülő alapokon emelje
a királyság épületét.
Az út és mód, a melyet keresett és
megtalált, a maga nemében páratlanul ere¬
deti. A lángelme olyan hőfokára vall, mely¬
ben az alkotó géniusz szinaranya a bölcs
előrelátás, a megtartó képesség ezüstjével
egyesül. Méltán nevezi apostolinak az egy¬
ház a magyarság megtérítőjét, méltán tartja
agynak történetűnk a nemzeti királyság
265
pítóját. A mód azonban, melyet ez