Oldal 312 [312]
EM SOK JELENSÉG
köti le annyira a szem¬
lélődő tekintetét a múlt¬
ból, mint az a kaleidoskopszerű kép, melyet
a középkor derekán végbement államalaku¬
lások folyamata mutat föl.
Az az óriás birodalom, melybe egy láng¬
eszű frank fejedelem géniusza a nyugat ösz¬
szes széthúzó elemeit be akarta szorítani,
szervezőjének halálát nem nagyon sokkal
élte túl. Előbb a főfajok szerint hullott szét
a nagy alkotás, azután a részterületeken
belül kezdte meg a vezető germánság szel¬
lemének particularismusa a bomlás folya¬
matát, melynek szűkebb német földön csak
ideig-óráig birták kiváló császárok útját
állani.
Mikor aztán a friss siitésti részek közt az
egészséges visszafejlődés megindúl: vagy a
MAGYAR NEMZETI
az új állam alapjai, vagy pedig
örökösödésekre támaszkodó ma¬
gánjogi momentumok túlsúlyával
verődik össze sok apró hiibérbir¬
tok és enkláve mozaik-köveiből
itt és ott más országcomplexum — s e két
főtipus szerint foly nagyban és egészben az
államalkotás munkája.
Ezzel a hosszú századok tágas szinterén
mozgó képpel szemben a magyar királyság¬
nak az Árpád vérebeli első koronás ural¬
kodók alatt történt kialakulása azért ragadja
meg nagyobb mértékben a figyelmet, mert
az alapgondolatok hasonlósága mellett a
kétféle munka módszerei és nehézségei közti
különbség mindjárt föltűnik a két kép mé¬
lyében.
A régi Róma rendszerének: a központo¬
sítás, mint elsőrangú államformáló erő meg¬
«jus belli» mint közjogi elem segély ra¬
kodnak le századokon keresztül egymás mellé
263
szükséges voltát a Róma¬
döntő barbár fejedelmek nyilt eszű utódja