Stranica 307 [307]
annyi ereje, hogy felszabadítsa a területet.
Az ellenségeskedés folytatásának nem lett
volna czélja.
III. Endre az Anjouk és a pápai hatalom
ellen a külföldi hatalmak közül leginkább
a német király szövetségében bízhatott.
Ellensége volt Albertnek, a mig támadott,
de mihelyt visszaadta a magyar foglaláso¬
kat, készséggel segített neki. A göllheimi
csatában, mely Nassaui Adolf és Habs¬
burgi Albert vitáját a Habsburgok német
királysága javára döntötte el, magyarok is
harczoltak Albert seregében.
És így az Árpádok legutolsó fegyveres
beavatkozása Európa politikájába a Habs¬
burg-ház hatalmát emelte.
EKINTSUNK VISSZA a váz¬
latunkban érintett eseményekre. A
kilenczedik században látjuk először
a történet világításában a magyart, mint
lovas nomád népet. Földért harczol a bese¬
nydvel. A besenyő szokásaiban hozzá ha¬
sonló, de úgy látszik, számra erősebb. És
mégis az erősebb besenyő nemzeti élete
megsemmisül ugyanakkor, mikor a magyar
királyság vészben, viharban erősen megáll.
Mert a magyar bár gyanakodott az ide¬
genre és nem szerette, mégsem zárkózott
el előle teljesen. Ismerni akarta, fürkészte
helyzetét, megbecsülte kiválóságát és ki¬
használta gyengeségét. Így szívósan meg¬
erősíté nemzeti sajátságait s mégsem lett
martaléka az idegennek.
A pogány magyarnak e jellemvonásai
nélkül alíg érthetnők meg a honfoglalás gon¬
dolatát és valósítása módját. Midőn az új
állam még reászorult arra, hogy az idegen
föld rovására zsákmányból éljen, a vezérek
jól tudják, hogy hová s mikor kell külde¬
niök a csapatokat a nagyobb kalandokra.
Néha csalódnak a külföldi állapotok meg¬
ítélésében, de még ekkor sem annyira, hogy
megsemmisítő. katasztrófákkal fizessék csa¬
lódásukat.
És noha a magyar nemzet ragaszkodik
az Osi kásokk k
Az ősi hazában a fejedelemválasztással
jelentékeny lépést tesz a nemzet a monar¬
chikus intézmény felé, mert fenmaradása
így kívánja.
Hasonló ok vezeti, midőn elhagyja a
nagy kalandokat és a keresztyén államok
sorába lép.
És ekkor az a nemzet, mely réme volt a
keresztyén egyháznak, oltalmazója lesz a
nyugotnak a keleti pogányok barbársága
ellen.
Azonban a német császárság csak úgy
hajlandó a szomszéd magyar államot ba¬
rátságába fogadni, ha ez az állam is meg¬
hajol a hűbériség szokásai szerint a keresz¬
tyénség urának, a császárnak. Ily áron a
magyar nem hajlandó a nyugoti közösségbe
kod EBET
lépni. Rag régi hadi
és felhasználva a német fejedelmek önálló¬
sági törekvéseit, visszaveri a csá: árok tá¬
madását. De a támadások megújulnak s
veszélyök növekszik.
Jókor érkezett az új segítség. A német
a vívott
pap
harcz a vilaguralomért. A pápaság Magyar¬
országnak legállandóbb és legerősebb poli¬
tikai szövetségese az Árpádok korában. Van
ugyan ellenté a pápák s az Árpádok közt
is, a világi vagy az egyházi politika terén.
De az ellentétek nem mérgesednek el, a
legszigorúbb pápák is enyhén itélik meg
a magyar király ragaszkodását jogaihoz.
Nem számítva III. Endrét, kit a pápaság
nem tekintett a trón jogos birtokosának,
komolyabb összeütközések Róma és Ma¬
gyarország közt csak II. Endre és IV. László
korában fordulnak elő. De ítt nem csupán
a világi és egyházi hatáskör összeütközésé¬
ről van szó, hanem a pápa, a jobbak he¬
lyeslésétől kísérve, a rendet védelmezi az
anarchia rombolása és az erkölcsi érzék tom¬
pulása ellen.
Majd a nyugati császárság után a keleti
is törekszik Európa leigázására és terveinek
egyik központjává Magyarországot választja.
Komoly pillanata volt az térténetiinknek,
midőn a nagy Komnenosz Barbarossának
szinte merev konzerva¬
tivizmussal, elhagyja kedvelt intézmé¬
nyeit, ha a külső veszély miatt már tovább
nem halasztható az újítás.
258
éget ajánlott Magyarország megron¬
tására.
És mikor a keleti császárság is meggyen¬
gült, egy Ázsiából előretörő népáradat végíg¬