Stranica 305 [305]
Endre a szentföldre. Tehát nem igen sé
tette reményének meghiusuldsa. A latin csá¬
szárok csekély jövedelmű trónján a könnyű¬
jól magát.
a legtekintélyesebb fejedelem, A tervtelenül
sietett De gyermekeinek házasítása a ke¬
ha nem is követelte a latin császárságot,
a magyar kírályi ház befolyását a keleti
ságot óhajtott. Mikor még a pápaság és
zavarva, Endre nagyon szerette volna elje¬
rikkel. Ez a házasság, ha sik
nyodalmakat okozott volna a magyar polifi¬
kanak, mely a pápaság jóindulatában egyik
legszilárdabb támaszát találta. Bizott ís a
pápa Endrétől segítséget kért. De sógora,
aquilejai patriarkha lebeszélték Endrét a
segítségadásról. E főpapok azon voltak,
hogy megbékítsék a császári a pápával.
Különben is 11. Frigyes, ki majdnem cser¬
benhagyta Németországot és olasz ural¬
mának megerősítésével volt elfoglalva, csak
közvetve érdekelte a magyar politika körét.
nak növekedése kényelmetlen volt a bajo¬
roknak, de a cseh és a magyar kírályság¬
nak ís. És köztudomásra jutott, hogy a
nagyravágyó és izgága Harczias Frigyes
Endre,
Venczel kiralylyal,
csével, megfenyítette a herczeget.
JV. Bélát uralkodása elején a német csá¬
tőle a JNJ. Istvántól J. Frigyesnek ígért, de
közt, Béla pedig aligha vette komolyan az —
! ügyet. Sőt nemsokára II. Frigyes felé haj¬
lott, mert a császár igen erélyesen lépett fel
Babenbergi Frigyes ellen és majdnem kiszo¬
rította herezegségébdl. ÍV. Béla szerette
volna ekkor arra bírni a pápát, hogy ne
okozzon nehézséget a császárnak. Azonban Ér
ép ez időtájt megújult a harcz a pápaság és
a császárság közt. IX. Gergely kiátkozta
Frigyest, a császár ép Róma ellen indult, ¢
midőn a tatárjárás és JV. Béla segélykéré- "
. sének hírét hallotta.
A császár s a pápa sajnálták Magyar¬
ország katasztrófáját, de a szenvedélyes küz¬
delmet nem hagyták abba. És a nagy pusz¬
títás után Magyarországnak még volt elég
ereje, hogy megtorolja Babenbergi Frigyes ,
lelketlen I ú Bab i
pzsisdgat. Az utolsó gi
elesett a magyarokkal vívott csatában.
JV. Bélában rögtön felmerült a gondo¬
lat, hogy elfoglalja a babenbergi öröksé¬
get. Bár elég munkát adott neki az ország
helyreállítása, úgy hitte, hogy nem szabad
elszalasztania a jó alkalmat. Most a ma¬
gyar kirdly meg akarta hódítani azt a földet,
a melyről a X. század óta annyi támadás
érte a magyarokat.
Jól ismerve az európai viszonyokat, rög¬
tön észrevette, hogy nem a Hohenstaufok
hanyatló hatalmára, hanem a pápa barát¬
ságára kell támaszkodnia. A pápa örült a
magyar király tervének, s készséggel tá¬
mogatta. Azonban Bélának nem a sülyedő
némef császársággal, hanem JI. Oitokar cseh
kirdlylyal kellett számolnia. Ortokár szin¬
tén a pápa pártfogását kérte s IV. Incze
zavarban volt, mert tartott attól, hogy a
küzdő felek egyike, ha nagyon megszorúl,
a Hohenstaufokhoz csatlakozik. Kézben- ©
járására tehát megegyezett a kér király úgy,
hogy Ottokár kapta Auszíriát s Béla Stajer¬
országot. Az Árpádok alatt ekkor érte el
Magyarország legnagyobb kiterjedését. És
/ pedig elérte 13 évvel a tatárjárás után.
De a stájerek nem bírtak megbarátkozni
a magyar uralommal; s Ottokár kapott a jó
alkalmon, hogy elvegye a magyar fogla¬
lást. Béla 1260-ban kénytelen volt lemon¬
" dani Stájerországról.
Ortokár veszélyes szomszéd volt, hatalmát
» az Adriai tengerig terjesztette, birodalma a =