Oldal 298 [298]
jogáról Zára városára, IV. Béla e lemon¬
dást nem ismeri el érvényesnek s megujítja
a kisérletet Zára visszafoglalására, De az
1244-iki szerződésben Béla is lemond Zárá¬
ról, és Sebenico, Trau, Spalato maradnak
a magyar uralom főhelyei a tengerparton,
még mikor IV. László alatt a velenczeiek
terjeszkednek is a szigeteken.
A tengerpartnak hasznát vette a magyar
király kincstára, és birodalma épségének
szüksége volt e foglalásra; de a dalmát
polgárság nem volt elég erős arra, hogy
Magyarországot jelentékenyebb hadi és ke¬
reskedelmi hajórajjal gyarapítsa.
hogy urok izásából a
lengyel-magyar viszályban a császártól
kérjék a döntő szót. A német udvarban
úgy érezték, hogy Béla Lothárnak hálára
van kötelezve, mert Boricstól a császári
tekintély szabadítotra meg. Annyi bizonyos,
hogy II. Béla ekkor, mint már emlitettiik,
nem állott meg oly független büszkeséggel
a német császár előtt, mint elődjei László
ideje óta, II. Bélát sógora Szobjeszló herczeg,
Lothár utódjának Ji. Konrádnak hive, az
első hohenstaufi császár pártjára vonja. Béla
leányát Zsófiát, eljegyezteti Konrád fiával
Henrikkel, de Zsófiának szerencsétlen ta¬
gy
mégis inkább szárazföldi politikáján sar¬
kallott. V. Henrik, a német császár, nem
volt jó barátja Kálmánnak s utódjának,
IL. Istvánnak. De nem sokat árthatott Ma¬
gyarországnak. Az investitura miatt vívott
harcz be volt ugyan fejezve a wormsi con¬
cordatummal 1122-ben, de ez a
Pp ártottak később
a német-magyar barátságnak. III. Konrád
uralkodását a ki
épkori császárok korának
történetírója úgy jellemzi, hogy telve van
meg nem oldott viszályokkal és diadalok nél¬
kül vívott harczokkal. Magyarországi poli¬
tikája is igazolja e jellemzést. Konrád
nem szüntette meg a harczot a császár¬
sig és a pápaság közt. A wormsi con¬
cordatum a német uralom érzékeny vere¬
sége. A pápa világi hatalma egyenlő lett
a császáréval; a birodalom határán belül
hanyatlott a császári tekintély; Burgundiá¬
ban csak névleges a királyi hatalom,
Francziaország is egyesülve szállhat szembe
a német birodalommal. Így tehát II, István¬
nak nincs mit tartania a nagy császári
erőtől, mikor a görög s a velenczei táma¬
dásokkal van elfoglalva. Sör háborgatja is
a szomszéd német területet, miből politikai¬
lag nem jelentékeny határvillongások kelet¬
keznek. A cseh trónviszályok is érdeklik a
magyar királyt. Megjelennek udvarában a
száműzött cseh herezegek. Egyikök ott halt
meg, a másikkal Szobjeszlóval jó barátsá¬
got köt a magyar király. Mikor Szobjeszló,
a bőkezü és bölcs herczeg, fejedelemmé lesz,
meghálálja István barátságát és segíti a gő¬
rögök ellen.
V. Henrik utódja Lothár a pápaságra
támaszkodva emeli a császári tekintélyt.
Ellenfelének,
győzetése után a birodalom tisztelettel hajol
Hokenstaufi Frigyesnek le¬
meg a békés indulatú császár előtt, Az
1135-iki birodalmi gyűlésen, a lengyel és
cseh herczeg mellett II. Béla követei is
251
hogy Borics né¬
met földön zsoldosokat gyűjtsön. E zsoldo¬
sokkal a trónkövetelő elfoglalja Pozsonyt, de
Konrád a német zavarok miatt kénytelen
volt cserben hagyni Boricst. Ekkor II. Géza
nemcsak Pozsonyt veszi vissza, hanem a
Lajta mentén kivívott nagy diadala érezteti
a németekkel az erősen központosított ma¬
gyar állam erejét. JI, Géza a welf grófot
pénzzel és igéretekkel ösztönözte arra, hogy
élessze a viszályokat a bajor és a sváb
földön s a Rajnán. És így a magyar király
segítette megbénítani Konrád külpolitikai
munkásságát. A nagy Lajta-menti vereség
szégyenét Konrád nem birta eltörölni. De
ekkortájt az egész nyugoti világot egyetlen
nagy gondolat foglalta el. Edessa Mohammed
hívei kezébe került, Clairvauxi Bernát fel¬
éleszti Európa-szerte a clermonti napok ra¬
jongó szellemét. Most már a németek közt
ís oly nagy a vallásos lelkesedés, mint a
román nemzetek körében. A magyar királyt
azonban nem ragadja el a német császár
és a franczia király példája. Borics, a trén¬
követelő, a Magyarországon át vonuló német
hadhoz csatlakozik, Konrádnak s Gézának
ellenséges viszonyára építve terveit.
De Konrádot a szent földre indított had¬
járat érdekli, Géza örömére elejti Borics
ügyét. Mikor Konrád a szerencsétlen vál¬