Stranica 294 [294]
gekre is kiterjedt. De ez a Boleszló nagy¬
bátyja volt Boricsnak, a trénkeresének, s így
a már ekkor szép hagyományra vissza¬
tekintő lengyel-magyar barátság vérengző
ellenségeskedéssé fajult II. Béla korában.
Alig volt kikerülhető az összeütközés. De
a régibb magyar politika mellőzésének is
része volt abban, hogy II. Béla a német
birodalommal szemben nem őrzi meg a
szabad függetlenségnek azt a teljes mérté¬
két, melyet László és Kálmán kivívtak és
fentartottak. Boleszló halála után a len¬
gyel birodalom hanyatlik, de JI. Géza még
hasznát veszi barátságának az oroszok¬
kal vivott harczokban, mig III. Béla ép ez
ügyben ellensége lesz Kázmérnak, az igaz¬
ságosnak, ki emelte a lengyel hatalmat
a XII. század végén. A XIII. században
különböző részekre szakad Lengyelország,
majdnem úgy, mint Oroszország. Ekkor
egységes lengyel politikáról nem lehet szó.
A magyar királyok a XIII. században fel¬
használják az egyes lengyel fejedelmek ba¬
rátságát, majd diadalmasan avatkoznak a
lengyel országrészekért vívott belső har¬
czokba. De ezeknek a harczoknak magyar
szempontból már csekélyebb politikai jelen¬
tőségük van, mint az előző századok len¬
gyel-magyar érintkezéseinek.
Már JJ. István idejében lengyelek és ma¬
gyarok együtt avatkoznak a szomszéd orosz
fejedelmek viszályába. Azóta az orosz har¬
czok hol szétválasztják, hol meg összekap¬
csolják a két nemzetet. Mert Kálmán ide¬
jétől egészen JV. Béla koráig a magyar
királyság nem mond le arról a vágyról,
hogy tért foglaljon a Kárpátokon túl az
orosz földön. Egy politikai alapgondolata
van ez irányra és okokra nézve nagyon
önböző másfélszá k Az
Árpádok tényleges urai akarnak lenni leg¬
alább is Halicsnak, a keleti Galicziának.
Törekvésők kudarczot vall, különösen azért,
mert az oroszok bár egységes állam terem¬
tésére nem volt elég nemzeti érzésük, elég
erősek voltak arra, hogy ne tűrjék meg az
idegen uralmat. A magyarokat, mint a ró:
mai katholiczizmus terjesztőit sem szerették.
És az Árpádok mégis folyvást megujítják
a véres harczokat Halicsért. Mert Halics
elég gazdag tartomány volt, nyugodt birtok¬
247
lása az erőnek forrása lett volna a magyar
királyságra nézve. A halicsi kírályság al¬
kalmas lett volna arra is, hogy védelmezze
észak-kelet felől Magyarországot. Ez okok:
eléggé érthetővé teszik a Halicsért folytatott
harcz állhatatosságát. Végre is IV. Béla
alatt lecsendesül a harcz, midőn a király a
tatárjárás után elhatározta magát arra,
hogy a Halicsra vágyó orosz fejedelmeket
családjába fogadja. Vejeinek uralma alatt
Halics mintegy őrszeme volt Magyaror¬
szágnak a tatárok ellen, némikép még akkori
is, midőn a halicsi fejedelem kénytelen volt
meghódolni a tatár khánnak. Bélának veje
Leó, Lemberg alapítója, ép az Árpádok ki¬
halásának évében halt meg, s így az Árpá¬
dok mindvégig bizonyos hatalmi kapcsolat¬
ban maradtak az annyira óhajtott északi
szláv fejedelemséggel.
Több szerencséje volt az Árpádok ural-i
kodó vágyainak a déli szlávok területén.
De itt a magyar politika a bizánczi biro¬
dalom érdekkörébe ütközött. Az igazi ellen¬
tét Bizáncz és Magyarország közt már
Salamon korában kezdődik, midőn a ma¬
gyarok elfoglalták az innenső Szerémséget.
Élesítette az ellentétet Horvátország és
Dalmáczia elfoglalása. Komnenosz János,
Szt.-László veje, Bizáncznak talán legne¬
mesebb lelkű uralkodója, a birodalom régi,
határát vissza akarta szerezni, s megindult
a véres görög-magyar háború a Szerém¬
ség birtokáért. A szerbek, kik Bizáncz
ellenségeivel tartottak, a magyarok diada¬
lat óhajtották. I. István a novibazári nagy¬
összeháza¬
össel. Vak
Béla uralkodása alatt Bosznia is elismeri
zsupánnak, Urosnak leányát
sította Vak Bélával, a trónör
a magyar fenhatóságot, mely a boszniai
bán önállóságát alig zavarta. Komnenosz
Mánuel, János utóda, a magyar hatalom
balkáni terjeszkedésének véget akart vetni.
Előbb a szerbeket igázza le, azután a ma¬
korában II. Géza
gyarok ellen fordul; és az
s WI. Istvan ellen még véresebb háborúk
dúlnak, mint II. István ellen János császár
korában.
Mánuel a XII. századnak egyik legérde¬
kesebb egyénisége. Inkább hősies lovag,
mint nagy hadvezér. Éles-szemű, ravasz
államférfiú, de a mellett álmodik éber szem¬