Stranica 293 [293]
OCR
Említettük, hogy V. Henrik nem jó szemmel nézte a magyar hatalom terjeszkedését Dalmácziában. A horvát királyság ujra feléledt László uralkodásának végén. Álmos eltávozott onnan és Péter király kormányozta a horvát nemzetségeket. A tengerparti latin városok pedig Velencze birtokában maradtak, a gőrög császár f alatt. Mihelyt Kálmán megszabadult a keresz tesektől, hamar visszahódította a meggyöngült Horvátországot. Gondja volt arra, hogy a horvátok ne érezzék súlyos igának a magyar uralmat, Már 1097-ben eljutott a tengerpartig, Ó-Zárába, a horvátok fővárosába. Szemére vetette Vitalis Michiele dogenak, hogy Horvátország és Dalmáczia herczegének czímét viseli, de különben szövetséget kötött vele, mert tartott a velenczei hajóhadtól, mely ekkor még nem volt teljesen elfoglalva az első keresztes háború mozgalmaiban. 1104-ben Kálmán szövetséget kötött Bizánczczal is. Ép ekkor utazott haza Olaszországba a normann Boemund, Antiochia fejedelme és készült újra a keresztes háborúra, de már nem annyira a hitetlenek, mint inkább a sizmatikus gérégök ellen. Bizdncznak tehát volt oka megbecsülni a magyar kiraly barátságát. Kálmán felhasználva a kedvező alkalmat, 1105-ben hozzáfogott a dalmát városok és szigetek elfoglalásához. A városok és szigetek csekély ellenállást fejtettek ki, többnyire önként hódoltak, mert Kálmán kímélte polgáraik és egyházuk szabadságát. Velencze pedig nem bánthatta a magyar kirdlyt. A tengeren küzdenie kellett Bizánczczal szövetségben a normann hatalom ellen, a pisai versenytárs terjeszkedésére is vigyáznia kellett, szárazföldi szomfédjai ís háborgatták és nagy természeti csapások miatt is károsodott, Ily körülmények közt Ordelafo Falieri doge inkább szövetségese akart lenni a magyar kírálynak, sem mint ellenfele. Midőn Boemund 1107-ben a keresztes hadakkal Durazzót ostromolta, Kálmán csapatai velenczei hajókon kikötöttek Apuliában és pusztították a normann területet. Ez a vállalat ís támogatta a bizánczi hajóhadnak azt a törekvését, hogy elzárja az ostromló sereget az olasz szárazföldről várható éle lemtől, A b mund le volt győzve és az 108-iki békében, melyet Kalman megbizottjai is aláírtak, lemondott Ciliciáról, Laodicedrél és hűbérese lett Alexiosz császárnak. Horvátország és Dalmáczia birtokaban Kálmánt azontúl senki sem zavarta. Csak egy külföldi vállalatában volt szerencsétlen. Szvetopolk, orosz nagyfejedelem hivására 1099-ben Rasztiszló fiai ellen indult, hogy ez alkalommal Magyarország északkeleti a halicsi del, területét megnövelj fej g gel. De az oroszok a kúnok segítségével Przemysl előtt oly nagy csapást mértek a magyar seregre, a minőre példa nem volt a magyar történetben az augsburgi csata óta. A magyar állam akkori szervezetének erejét bizonyítja, hogy a csapás nem gyengitette a magyarság ellenálló képességét, sőt még hódító erejét sem. Jól írta Kálmán kortársa, a prágai Cosmas: «a magyar nemzet erős, gazdag, fegyverben kitűnő s a fold bármelyik királyával képes szembeszállni. ) ALMAN KORÁBAN Magyarország nagy szárazföldi seregével és tengerpartjával keleti nagyhatalommá lett. A XII. és XIII. század magyar kírályai, követve László és Kálmán hagyományait, abban keresték nagyhatalmi feladatuk lényegét, hogy féltékenyen őrizzék a határok sértetlenségét. E kiválóan védelmi irány azonban nem hogy kizárta, hanem követelte ís gyakran a határok kiterjesztését. Nagy érdeme e két század uralkodóinak, hogy fejedelmi büszkeségöket többnyire mérsékelte a politikai czélszerűség érzete. Szivésan ragaszkodtak szerzeményeikhez, de szertelen kalandvágy nem bántotta őket, mert bármennyire szerették kírályi czímeiket megnövelni, nem makacs s önfeledt hiúságból, hanem az állam s a nemzet életbevágó érdekeiért harczoltak, vagy békültek szomszédaikkal. E szomszédok közül Lengyelország ép oly jó szövetségese még JJ. Istvánnak, mint elődjeié volt. I. Boleszló volt ekkor a lengyel kirdly, kinek hatalma a keleti tengerig ért és a nyugati orosz fejedelemsé
