Stranica 293 [293]
Említettük, hogy V. Henrik nem jó szem¬
mel nézte a magyar hatalom terjeszkedését
Dalmácziában. A horvát királyság ujra
feléledt László uralkodásának végén. Álmos
eltávozott onnan és Péter király kormá¬
nyozta a horvát nemzetségeket. A tenger¬
parti latin városok pedig Velencze birtokában
maradtak, a gőrög császár f alatt.
Mihelyt Kálmán megszabadult a keresz¬
tesektől, hamar visszahódította a meggyön¬
gült Horvátországot. Gondja volt arra, hogy
a horvátok ne érezzék súlyos igának a
magyar uralmat, Már 1097-ben eljutott a
tengerpartig, Ó-Zárába, a horvátok főváro¬
sába. Szemére vetette Vitalis Michiele doge¬
nak, hogy Horvátország és Dalmáczia her¬
czegének czímét viseli, de különben szövet¬
séget kötött vele, mert tartott a velenczei
hajóhadtól, mely ekkor még nem volt tel¬
jesen elfoglalva az első keresztes háború
mozgalmaiban. 1104-ben Kálmán szövetsé¬
get kötött Bizánczczal is. Ép ekkor utazott
haza Olaszországba a normann Boemund,
Antiochia fejedelme és készült újra a ke¬
resztes háborúra, de már nem annyira a
hitetlenek, mint inkább a sizmatikus géré¬
gök ellen. Bizdncznak tehát volt oka meg¬
becsülni a magyar kiraly barátságát.
Kálmán felhasználva a kedvező alkalmat,
1105-ben hozzáfogott a dalmát városok és
szigetek elfoglalásához.
A városok és szigetek csekély ellenállást
fejtettek ki, többnyire önként hódoltak, mert
Kálmán kímélte polgáraik és egyházuk
szabadságát. Velencze pedig nem bánthatta
a magyar kirdlyt. A tengeren küzdenie kel¬
lett Bizánczczal szövetségben a normann
hatalom ellen, a pisai versenytárs terjesz¬
kedésére is vigyáznia kellett, szárazföldi
szomfédjai ís háborgatták és nagy termé¬
szeti csapások miatt is károsodott,
Ily körülmények közt Ordelafo Falieri
doge inkább szövetségese akart lenni a
magyar kírálynak, sem mint ellenfele.
Midőn Boemund 1107-ben a keresztes ha¬
dakkal Durazzót ostromolta, Kálmán csa¬
patai velenczei hajókon kikötöttek Apuliá¬
ban és pusztították a normann területet. Ez a
vállalat ís támogatta a bizánczi hajóhadnak
azt a törekvését, hogy elzárja az ostromló
sereget az olasz szárazföldről várható éle¬
lemtől, A b
mund le volt győzve és az 108-iki béké¬
ben, melyet Kalman megbizottjai is alá¬
írtak, lemondott Ciliciáról, Laodicedrél és
hűbérese lett Alexiosz császárnak.
Horvátország és Dalmáczia birtokaban
Kálmánt azontúl senki sem zavarta. Csak
egy külföldi vállalatában volt szerencsétlen.
Szvetopolk, orosz nagyfejedelem hivására
1099-ben Rasztiszló fiai ellen indult, hogy
ez alkalommal Magyarország északkeleti
a halicsi del,
területét megnövelj fej g
gel. De az oroszok a kúnok segítségével
Przemysl előtt oly nagy csapást mértek a
magyar seregre, a minőre példa nem volt a
magyar történetben az augsburgi csata óta.
A magyar állam akkori szervezetének
erejét bizonyítja, hogy a csapás nem gyengi¬
tette a magyarság ellenálló képességét, sőt
még hódító erejét sem. Jól írta Kálmán kor¬
társa, a prágai Cosmas: «a magyar nemzet
erős, gazdag, fegyverben kitűnő s a fold
bármelyik királyával képes szembeszállni.
) ALMAN KORÁBAN Magyar¬
ország nagy szárazföldi sere¬
gével és tengerpartjával keleti
nagyhatalommá lett. A XII. és XIII. század
magyar kírályai, követve László és Kálmán
hagyományait, abban keresték nagyhatalmi
feladatuk lényegét, hogy féltékenyen őriz¬
zék a határok sértetlenségét. E kiválóan
védelmi irány azonban nem hogy kizárta,
hanem követelte ís gyakran a határok ki¬
terjesztését. Nagy érdeme e két század
uralkodóinak, hogy fejedelmi büszkeségöket
többnyire mérsékelte a politikai czélszerűség
érzete. Szivésan ragaszkodtak szerzemé¬
nyeikhez, de szertelen kalandvágy nem bán¬
totta őket, mert bármennyire szerették kírályi
czímeiket megnövelni, nem makacs s ön¬
feledt hiúságból, hanem az állam s a nemzet
életbevágó érdekeiért harczoltak, vagy békül¬
tek szomszédaikkal.
E szomszédok közül Lengyelország ép
oly jó szövetségese még JJ. Istvánnak, mint
elődjeié volt. I. Boleszló volt ekkor a
lengyel kirdly, kinek hatalma a keleti ten¬
gerig ért és a nyugati orosz fejedelemsé¬