Stranica 288 [288]
nem készült a bosszúló hadjáratra Magyar¬
ország ellen.
Azonban Henriknek ez elfoglaltsága a
magyar ügyben — ellenállásra bátorította
a birodalom néhány hatalmas hűbéresét.
A frizek, a lotharingiaiak, a flandriaiak
fegyvert fogtak Henrik ellen, mikor Magyar¬
országba akart indulni. Kénytelen volt tehát
elhalasztani hadjáratát és hosszas küzde¬
lembe — bocsátkozott makacs ellenfeleivel.
A dán és angol királyok segítségét is kérte
e háborúban, s a franczia királyra is vi¬
gyáznia kellett, hogy útját ne állja. Javult
helyzete, midőn 1049-ben a pápai széket
IX. Leó foglalta el, a császárnak hű szö¬
vetségese és az egyházi reformnak ép oly
buzgó híve, mint III. Henrik. A pápa kiát¬
kozta a lotharingiai Gottfriedet és a fland¬
riai Balduint. A lázadók meg voltak törve
és a német birodalom hatalma oly magas
fokot ért el 1050 táján, mint azelőtt soha¬
sem és azóta is alíg.
Endre a német birodalmat dúló viharok
alatt okos nyugalommal viselkedett; nem
bántotta a német határt, sőt a pápa közve¬
ítésére. Azon¬
zása ép oly sikertelen volt, mint Henrik
fegyveres támadása.
kudarcz
A pozsonyi fordulatot
W. Henrik s általában a német császárság
jelent
történetében. Ez a kudarcz nagy csorbát
ejtett a német császári hatalom félelmetessé¬
gének hirén. Endre még 1052 után is haj¬
landó volt eléggé súlyos feltételekkel meg¬
kötni a békét, de elállott a további alku¬
dozástól, midőn a bajor herczegségből ki¬
űzött Konrád hozzá menekült. Most Endre
Konráddal szövetkezve, igen alkalmatlan
szomszédja lett a német birodalomnak. E
szomszédság miatt a német érdekek káro¬
sodtak a szláv hűbéresek tartományaiban
ís. Csehország 1054-ben kénytelen volt át¬
adni Boroszlót és vidékét a lengyeleknek.
A következő évben a németek hű szövet¬
ségese, Bretiszló meghalt. Utódja II. Szpi¬
tinyev, cseh-morva önálló királyságot akart
teremteni, Testvérét, az olmiiczi Ratiszlót,
ki akadályozta törekvését, elűzte Morva¬
országból. Ratiszló Magyarországba mene¬
kült s Endre vejévé lett. Midőn Szpitinyev
látta, hogy Ratiszló a magyar hatalomra
jut
títését kérte a viszály
ban Gebhard, Regensburg harezias pit
poke szilaj kedvében a magyar földre tört
s elmérgesítette a magyar-német viszonyt.
Most már Henrik sem akarta meghallgatni
Endre ajánlatait, hanem nagy birodalmi
sereggel, melynek sorában a legkülönbö¬
zőbb német törzsek lombardokkal, burgun¬
kibékült vele és elejtette a cseh
királyság tervét.
W. Henrik, a német nemzet leghatalma¬
sabb császárja 1056-ban meghalt, a nél¬
kül, hogy megtörhette volna a magyar 6n¬
állóságot. Halála után özvegye kormányzott
kiskorú fia nevében. Az uj kormány g
nge
volt a szabadságaikat visszanyerni óhajtó
delmekkel szemben, s Ágnes, az özvegy
diaiakkal, csehekkel és együtt
harczoltak, Magyarországba fort 1051-ben.
A németek most ujabb s az eddiginél
szomorúbb tapasztalatokat szereztek a ma¬
gyar háborúk nehézségeiről; de Endre még
a német kudarcz után ís hajlandó volt bé¬
külni, igaz, hogy mind lejebb szállított fol¬
tételekkel. Henrik megismételve a háborút,
1052-ben eredmény nélkül vesztegelt Pozsony
vára előtt.
A pozsonyi táborban megjelent IX. Leó
is. A pápát a normannok szorongatták, sze¬
rette volna kiűzni őket Olaszországból. Ezért
akart véget vetni a magyar-német háború¬
nak és szívesen avatkozott a béketárgya¬
lásokba Endre ismételt felszólítására. De
Endre nem alázhatta meg magát annyira,
mint Henrik kívánta, és így a pápa uta¬
241
császáré önt hogy Endre békülni kíván
a németekkel. Az 1058-iki békében már nem
volt szó magyar adóról, magyar hadi sarcz¬
ról, vagy hűbéri kötelezettségről, A Morva¬
mezőn két egyenlően szabad nemzet ural¬
kodói ttek békér. És a béke zálogául
J. Henrik kis leányát, Zsófiát, mint Endre
fiának, a még fiatalabb Salamonnak jegye¬
sét a magyar kirdlyi udvar gondjára bíz¬
ták. E béke nagy diadala volt Endre bél¬
cseségének és a magyar katonai erényeknek.
De a békekötéshez fűzött remények nem
teljesültek. A közvélemény most Endre ellen
fordult, ki az idegen uralom pártfogójának
látszott. Béla, a kit az 1058-iki béke meg
akart fosztani a trónöröklés reményétől,
öcscsék Boleszló Tyh a